Aix-en-Provence

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aix-en-Provence (ejtsd:eksz-an-provansz) a kb. 1000 m magas Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 km-re északra fekszik. Provence egykori fővárosa ma gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Gazdaság, közlekedés 3 Kultúra 4 Főbb nevezetességek 5 A város híres szülöttei 6 Hivatkozások

[szerkesztés] Története

Kr. e. 123-ban a közeli kelta-ligur települést, Entremont-t Caius Sextius Calvinus római konzul csapataival elfoglalta, leromboltatta és a hőforrások mellett katonai telepet alapított, melyet Aquae Sextiae-nek ("Sextius vize") nevezett el. Innen származik a város mai neve is. A település az első századokban gyorsan fejlődött, néhány évtizedig a Gallia Narbonensis secundum provincia székhelye is volt. A kereszténység térnyerésével az V. sz.-ban a városban érsekség létesült.

Az antik kort követő "barbár" századokban a várost többször is feldúlták, 731-ben a szaracénok szinte teljesen elpusztították. A Karoling Birodalom felosztását kimondó verduni szerződést (843) követően kezdett kialakulni a provanszál arisztokrácia és a provanszál nemzeti érzés. 1125-ben megalakult az önálló Provence-i grófság, melynek székhelye kezdetben Arles, majd 1182-től Aix lett. Ekkor kezdődött a grófi palota, a városfalak, a kereskedő negyed kiépülése. A XIII. sz.-tól Provence az Anjou-dinasztia birtoka: Aix az udvari élet és a művészetek központja volt, 1409-ben alapították egyetemét. Fénykorát a XV. sz. második felében Anjou René, a művelt és bőkezű mecénás, a "derék René király" idejében érte el.

Provence 1481-ben örökségként a francia király, XI. Lajos birtoka, tehát a Francia királyság része lett, bár önállóságának egy részét megtarthatta. Aix grófsági főváros helyett tartományi székhely, de központi szerepe - az itt ülésező Parlamenttel - a francia forradalomig megmaradt. 1539-ben a hivatalos iratoknál kötelezővé tették a francia nyelv használatát. A XVII.-XVIII. sz.-ban épült meg a város több elegáns negyede, mintegy 100–150, ma már műemléki védettségű magánpalotája, középülete, valamint híres főútja, a Cours Mirabeau. Végül lebontásra ítélték a grófi palota épületeit, hogy helyet adjanak további építkezéseknek. 1790-ben a francia forradalom megszűntette Provence maradék önállóságát, feloszlatta az aix-i Parlamentet és az egyetemet (utóbbit később újra megnyitják), a város elvesztette korábbi kiváltságos helyzetét.

A XIX. sz. közepén a helyi polgárság részvételével elkezdődött Aix restaurációja, közigazgatási és oktatási pozíciói egy részének visszaszerzése. A fejlődés fontos részeként, több jelentős csatorna kiépítésével sikerült megoldani a lakosság ivóvíz ellátást.

A II. világháború idején a város határában (Milles) internálótábor volt, melynek emlékhelye ma is látható. Amikor Franciaország 1961-ben kivonult Algériából, Aix-be is sok hazatelepülő érkezett. Jelentős városfejlesztési programok kezdődtek, új lakónegyedek létesültek. A város napjainkban is terjeszkedik, és folyamatban van egy modern központi negyed kialakítása is.

[szerkesztés] Gazdaság, közlekedés

A város nagyobb ipari létesítményekkel nem rendelkezik. Fontosabb ágazatok a mezőgazdasági termékek (gyümölcs, mandula, olajbogyó) feldolgozása, a szolgáltató- és vendéglátóipar, látogatottak hagyományos vásárai. Kiemelkedő jelentőségű az idegenforgalom, a gyógyturizmus. A turizmusnak az is kedvez, hogy itt vezet az A7-es autópályája, melyen nemcsak Marseille városa és nemzetközi repülőtere, hanem a francia szuperexpressz, a TGV néhány éve létesített állomása is gyorsan elérhető.

[szerkesztés] Kultúra

Az egykori főút, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt XVII. sz.-i, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt ma is működő díszkutak a régi város majd minden terén. (Számuk lassan fogyóban.)

Aix-en-Provence-ban jelenleg az egyetem bölcsészettudományi és jogi kara működik, a többi kart 1968-ban Marseille-be helyezték, amikor az egyesített Aix-Marseille-i Egyetemet kialakították. A város ad otthont Európa egyik legrégebbi mérnökképző főskolájának (École Nationale Supérieure d'Arts et Métiers).

A mintegy 160 000 kötetes, számos kódexéről és ősnyomtatványáról is híres Méjanes-könyvtárat mára korszerű, multimédiás részleggel is rendelkező irodalmi és kulturális központtá alakították (Cité du Livre).

A képzőművészetnek ezen a vidéken jelentős hagyományai vannak. Főbb múzeumok:

• Granet-múzeum, Dél-Franciaország egyik legjelentősebb képtára. A Máltai lovagrend egykori palotájában lévő múzeumot az épület évekig tartó felújítása után, 2006 tavaszán nyitották meg újra.
• Szőnyegmúzeum, a korábbi érseki palota épületében.
• Cézanne emlékmúzeum, a festő egykori műtermében.
• A Vasarely-alapítvány központja és kiállítótermei (1975 óta).

Európai rangú az 1948 óta nyaranta megrendezett nemzetközi zenei fesztivál, és a város zenei életében fontos szerepet játszik a helyi konzervatórium is.

[szerkesztés] Főbb nevezetességek

• az egykori Oppidum Entremont romjai
• a római kori termákra épült gyógyfürdő
• a középkori városfal épen maradt egyik tornya
• a Saint-Sauveur székesegyház: keresztelőkápolnája az V. sz.-ból, egy kisebb, román stílusú része a XII. sz.-ból való, a gótikus homlokzat a XV. században alakult ki
• a XVII. sz.-i városháza, mellette a jóval korábbi gótikus óratorony
• a Saint-Jean-de-Malte templom, Provence első jelentős gótikus építménye (XIII.sz.)
• Vendome-pavilon (XVII. sz.)

[szerkesztés] A város híres szülöttei

• François Zola (1630–1706), az író apja, vízépítő mérnök.
• François Granet (1775–1849), festőművész.
• Paul Cézanne (1839–1906), a XX. sz.-i modern festészeti irányzatok egyik elindítója.

[szerkesztés] Hivatkozások

• Nouvelle encyclopedie BORDAS, I. kötet. Paris, 1988.
• Magyar Nagylexikon, I. kötet. Budapest, 1993.
• Francia nyelvű wikipédia szócikke
• Cité du Livre kulturális központ honlapja
• Aix-en-Provence polgármesteri hivatalának honlapja
• Aix-en-Provence idegenforgalmi irodájának honlapja