Antoni Sámuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Antoni Sámuel (1664 - Csetnek, 1738. augusztus 18.) evangélikus szuperintendens

[szerkesztés] Élete

Antoni Dániel fia. Korán árvaságra jutott, s rokonai nevelték és taníttatták Selmecen; innen tanulmányai folytatására Győrbe akart menni, de 18 éves korában Érsekújvárnál török fogságba esett; kiszabadulása után 1685-ben Sopronban, Trencsénben és 1692-ben Jenában tanult. Hazájába visszatérve, a trencséniek iskolaigazgatóvá tették, 1696-ban pedig lelkésszé akarták avatni, de ő Osztrosith Mátyás báró házi prédikátora lett; három év mulva Hibére, innét 1700. Botfalvára, kevéssel azután Vágújhelyre, majd Nagypalugyára, 1708-ban pedig Csetnekre ment papnak és 1709-ben megválasztották szuperintendensnek, amely tisztet haláláig betöltötte.

[szerkesztés] Munkái

De medicina affectuum. Jena, 1694

Kéziratban hátrahagyta Kátéját és Löscher, Edle Andachts-Früchte című munkájának szlovák fordítását.

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996