Bütykös fényréce
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Sarkidiornis melanotos Pennant, 1769 |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A bütykös fényréce (Sarkidiornis melanotos) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkaludak (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Két, egymástól földrajzilag jól elkülönülő alfaja van. Az óvilági alfaj (Sarkidiornis melanotos melanotos) Afrika, Madagaszkár és Dél-Ázsia területén él.
Az újvilági alfaj (Sarkidiornis melanotos sylvicola) ezzel szemben Dél-Amerikában él.
[szerkesztés] Megjelenés
Teljes hossza 56-76 centiméter. Nagy termetű réceféle, hátának fekete tollazata fémeszölden csillog, hasa és nyaka túlnyomórészt fehér. A hímek csőrén nagy púp látható. Ez a dísz teljesen hiányzik a hasonló színezetű tojókról.
[szerkesztés] Alfajai
(Sarkidiornis melanotos melanotos) – óvilági bütykös fényréce – hímjeinek szárnyfoltja világosszürke
(Sarkidiornis melanotos sylvicola) – újvilági bütykös fényréce – hímjeinek szárnyfoltja mélyfekete
A hímekkel ellentétben a tojók teljesen azonos megjelenésűek mindkét alfajnál.
[szerkesztés] Életmód
Mocsarakban és átmenetileg elársztott területeken, folyótorkolatokban él. Mivel sok helyütt az időszakos vizekhez kötődik, az esős évszakok és a vízállások függvényében vándorol.
Az esős évszakon kívűl általában nagyobb csapatokban látni, amelyek a költési időszak kezdetén párokra bomlanak.
Mocsári és vízi növényekkel táplálkozik.
Többször látni vegyes csapatban fütyülőludakkal (Dendrocygna), nílusi ludakkal (Alopochen aegyptiacus) és tüskésszárnyú ludakkal (Plectropteron gambensis). Afrikában néha 40 000-es csapatokat is látni.
Az újvilági alfaj soha nem képez ekkora csapatokat. Venezuela és Argentína egyes területein igen erősen vadásszák, ezért ott állományai megritkultak.
[szerkesztés] Szaporodás
Poligám szaporodású madárfaj, egy hímre olykor négy tojó is jut. Fészkét többnyire faodvakban építi. A tojó 6-10 tojást rak le, egyedül költi ki őket és többnyire egyedül is neveli fel a fiókákat. Egyes hímek a fészek közelében őrködnek.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- T. Bartlett, Ducks And Geese – A Guide To Management, The Crowood Press, 2002, ISBN 1-852236507
- Hartmut Kolbe; Die Entenvögel der Welt, Ulmer Verlag 1999, ISBN 3 8001 7442 1
Based on work by