B–52 Stratofortress

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk B-52 nehézbombázóról szól. További jelentéséhez lásd: B-52 (koktél).

B-52 Stratofortress

Leírás
Rendeltetés	Nehézbombázó
Személyzet	Öt fő (légiharc parancsnok, pilóta, radar navigátor, navigátor és elektronikus hadviselés tiszt)
Méretek
Hosszúság	159 ft 4 in	48.5 m
Szárnyfesztáv	185 ft	56.4 m
Magasság	40 ft 8 in	12.4 m
Szárnyfelület	4,000 ft²	372 m²
Tömeg
Üres tömeg	195,000 lb	88,450 kg
Maximum felszálló tömeg	488,000 lb	220,000 kg
Teljesítmény
Hajtómű	Nyolc Pratt & Whitney TF33-P-3/103 turbofans
Tolóerő	17,000 lbf minden egyes hajtómű	76 kN minden egyes hajtómű
Adatok
Maximum sebesség	650 mph	1000 km/h
Hatótáv	D – 7,370 mi G – 8,406 mi H – 10,130 mi	D – 11,861 km G – 13,528 km H – 16,303 km
Szolgálati magasság	47,000 feet	14.3 km
Fegyverzet
Fegyverzet	Egy 20 mm-es távirányítású forgócsövű gépágyú, 4 gépfegyver a faroktoronyban (A-változat)
Bombák	8 nukleáris bomba vagy 20 SRAM, ALCM vagy mix (8 törzsben, 12 szárnyon felfüggesztve)

A B–52 Stratofortess a világ egyik legismertebb nehézbombázója (a Stratofortess név a sztratoszféra meghódítására utal). A gép 1955-ben állt hadrendbe, a szolgálatban tartását eredetileg 2000-ig tervezték, de a szűkös költségvetés miatt a típus korszerűsítése mellett döntöttek, így a gép egészen 2045-ig állhat hadrendben. A típus első változata 1952-ben B-52A néven állt szolgálatba, majd 1962-ben a B-52H jelű típus követte. Jelenleg csak a H jelű típusok állnak szolgálatban.

[szerkesztés] Történet

A NASA B-52-ese azX-43A-val

A repülőgép kifejlesztésének célja a Szovjetunió elleni nukleáris csapás volt, a gépet úgy tervezték hogy amerikai bázisokról felszállva a Szovjetunióra atomcsapást mérjen. Az oroszok válaszul kifejlesztették Tupoljev Tu-95-öst, ez azonban teljesítményben és technikailag is alulmaradt a Stratofortess-el szemben. A gép egyaránt alkalmas hagyományos és nukleáris bombák szállítására. Csekély fegyverzete ellenére (faroklövész) roppant sikeres bombázó, a világ számos pontján bevetették már: Öböl-háború, Afganisztán, Vietnam, Szerbia. A pilóták egymás között a gépet kissé nehézkes repülési tulajdonságai miatt csak BUFF-nak hívták (Big Ugly Fat F*cker (vagy Fellow))

[szerkesztés] Jellemzők

Háromnézeti rajz

A gép 8 hajtóművel rendelkezik, amelyek 4 gondolában foglalnak helyet. A nagy fesztáv miatt a szárnyak végén oldalfutókat találunk, ezek akadályozzák meg a szárnyak leérését. A gép elektronikája egy forgatható toronyban van elhelyezve az orr alatt. Fel van szerelve radar-zavaró radar-érzékelő és hamis radarjaleket kibocsátó berendezésekkel. Katapultálható ülésekkel rendelkezik (bombázóknál ritkán alkalmazott megoldás). A világon egyedül az USA rendelkezik B-52 típusú gépekkel.

[szerkesztés] Fegyverzet

Bombavetés

Saját védelmét mindössze egy forgócsövű gépágyú, (a korábbi változatoknál géppuskák) látja el. Különböző robotrepülőgépekkel is felszerelhető, nukleáris bombák szállítására is alkalmas (8 darab a bombakamrában és a szárnyak alatt) AGM-84 Harpoon hajók elleni rakétákkal és AGM-142 Have Nap rakétákkal is felszerelhető.

51 db 227 kg-os, 30 db 454 kg-os, 20 db 907 kg-os JDAM, gravitációs bomba Egyéb gravitációs és nukleáris bombák is bevethetők a szárnyak alá függesztve, illetve a törzsben szállítva.

[szerkesztés] Műszaki adatok (újabb változat)

Leselejtezett B-52-esek Arizónában

Gyártó: Boeing
Hosszúság: 49,2 m
Fesztáv: 56,36 m
Magasság: 12,4 m
Szárnyfelület: 372 m2
Üres tömeg: 83 250 kg
Üzemanyag mennyiség: 181 000 l (10 belső + 2 külső póttankban)
Fegyverterhelés: 35 000 kg
Maximális felszállótömeg: 221 353 kg
Hajtómű: Pratt & Witney TF-33-P-3
Hajtóművek száma: 8
Hajtómű teljesítménye: 8*75,6 kN
Maximális sebesség: 957 km/h
Maximális szolgálati magasság: 16 765 m
Szolgálati hatósugár: 16 093 km
Fegyverfelfüggesztési pontok: 1 bombakamra a törzsben és 2 felfüggesztési pont a szárnyak alatt.
Személyzet: 6 fő; H változat: 5 fő (repülőgép-parancsnok, pilóta, radar-navigátor, navigátor és elektronikus hadviselés-tiszt), katapultálható ülésekben.
Hadrendbe állás: A: 1955, H: 1961