Belgák (törzsek)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Belgák, ókori népcsoportok összefoglaló neve, akik Julius Caesar leírása szerint Galliában, a Szajnától és a Mame-tótól északra fekvő földterületeken éltek. Korabeli források szerint Gallia legvadabb lakói voltak, etnikailag nagyobbrészt a kelták, kisebbrészt a germánok közé tartoztak. Egyes törzseik Britanniában telepedtek le.

A galliaia belgákat Caesar i. e. 57-ben igázta le, de még az ezt követő harminc évben is sok gondot okoztak a rómaiaknak. A régészeti bizonyítékok tanúságai szerint a belgák déli csoportja i. e. 100 körül kelt át Britanniába (ezt az ottani lelőhelyeken a belga stílusú talpas hamvvedrek megjelenése bizonyítja). Caesar hódításakor egy további részük is a szigetre költözött, ez utóbbiak uralkodói a Commius családjából származó királyok voltak.

A belgák az erdős vidékeket részesítették előnyben, s kedvelték a római holmikat. Ez azonban nem csökkentette ellenségességüket a rómaiakkal szemben, sőt gyakran a belga területen élők vezették szomszédaik ellenállását is a római hódítások korában.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.