Despota
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Despota Görögül deszportész ’úr’. Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője, a Bizánci Birodalomban a császári család egyes tagjainak címe. Udvari méltóságként első ízben I. Mánuel bizánci császár leányának jegyese, a magyar Béla herceg (később III. Béla király) viselte (1163-70). 1204-1453 között az uralkodó szűkebb rokonságának tagjai voltak despoták a cím visszavonásáig. A 13. századtól egyes tartományi vezetők is despotának címezték magukat. 1402-1459 között a szerb uralkodók is ezt a címet viselték; Szerbia bukása után despotának címezték Magyarországon élő utódaikat is a török hódításig. A későbbiekben a despota szó pejoratív (zsarnok, elnyomó) jelentés kapott.