Fontanelle temető
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Nápoly történelmi központja |
||||
Adatok | ||||
Ország | Olaszország | |||
Típus | Kulturális helyszín | |||
Felvétel éve: | 1995 |
A Fontanelle temető egy csontkamra Nápolyban, a város Materdei negyedében. A városi folklór egyik figyelemreméltó fejezete. Még a spanyol uralom előtt a nápolyiak számára problémát jelentettek a temetkezési helyek. Már abban az időben áthelyezték a temetőket a falakon kívülre, sok nápolyi lakos azonban ragaszkodott ahhoz, hogy helyi templomukban temessék el őket. Ennek következtében a templomokban már elhelyezett maradványokat fokozatosan áthelyezték a Fontanelle temetőbe. Ugyancsak ide temették az 1656-os év pestisjárványának ezernyi áldozatát.
Andrea DeJorio feljegyzéseiből tudni, hogy 17. században az árvizek kimosták a sekélyen elásott maradványokat, melyek hátborzongató látványt keltettek a város utcáin szétszóródva. Az ismeretlen maradványokat visszahelyezték a temetőbe, amely ekkor vált a rászorulók végső nyughelyévé. Hivatalosan a francia uralom alatt nyilvánították temetővé. Az utolsó nagy tömegtemetés az 1837-es kolerajárvány idején volt.
1872-ben Gaetano Barbati apát kiásatta és katalogizálta, majd felszíni kriptákban helyezte el a maradványokat. Ennek következtében a városban kialakult az ismeretlen halottak iránti kultusz. Hívei azokat tisztelték, akiknek még temetésre sem jutott pénzük. A hívek gyakran látogatták a kriptákat, tisztogatták, sőt nevekkel is illették a koponyákat, virágot vittek. A Maria Santissima del Carmine templom a temető bejáratánál épült.
A kultusz hivatalosan 1969-ig tartott, amikor Ursi nápolyi bíboros kijelentette, hogy a halottkultusz fetisizmussá degradálódott, és bezáratta a temetőt. Nemrég felújították és ismét látogatható.
[szerkesztés] Források
Olaszország világörökségi helyszínei |
![]() |
természeti: | Lipari-szigetek |
![]() |
kulturális: | Valcamonica barlangrajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja |Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | I Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d'Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | A Trulli-stílusú épületek Alberobelloban | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Katedrális, Torre Civica és Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi tengerpartja | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento Nemzeti Park és a Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Certosa di Padula | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő terület és a San Paolo fuori le mura bazilika (a Vatikánnal közös) |