I. champagne-i csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az I. champagne-i csata az első világháború egyik nagy csatája volt, amely 1915 kora tavaszán zajlott a Franciaországban védekező német csapatok és a francia köztársaság alakulatai között.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1914 végére a nyugati front nyugalomba jutott. A Flandriában lezajlott I. Ypres-i csata annyira kimerítette a harcoló feleket, hogy a nyugati fronton felhagytak a kezdeményezéssel. A francia hadvezetés csapatai megerősítésével igyekezett pótolni a veszteségeket. A németek tél közepén nehéz helyzetbe kerületek a keleti fronton, ezért csapatokat csoportosítottak át keletre. Sikerrel. A német csapatok februárban sikeres harcokat vívtak az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Szorult helyzetbe került szövetségesük megsegítésére indították a franciák a champagne-i támadást. Céljuk volt, hogy kedvezőbb pozíciókat nyerjenek a [Reims]] és Verdun környéki frontszakaszon, illetve hogy a németek lekötésével megakadályozzák azok csapatainak átcsoportosítását keletre és ezzel elkerüljék Oroszország súlyos vereségét.
A franciák támadását majdnem meghiúsította a németek egy kisebb áttörési akciója Soissons közelében, amelyet azonban sikerült gyorsan felszámolni.
[szerkesztés] Az I. champagne-i csata
1915. február 16-án a Reimstől délkeletre állomásozó francia tüzérség zárótüzet zúdított a német állásokra. A háború során előszöür alkalmazták a zárótűz taktikáját, de nem értek el vele áttörést. A németek lövészárkaikban átvészelték a támadást. A zárótűz befejezése után előbújó katonáknak még elég idejük volt arra, hogy felkészüljenek a várható rohamra. Az egy hetes zárótűz után több hullámban indultak meg a szárazföldi csapatok műveletei, francia szempontból katasztrófális eredménnyel. A németek óriási veszteségeket okoztak a támadó francia gyalogságnak. A támadás egy hetében a franciáknak mindössze 2 km mélyen és 8 km szélességben sikerült beverekedni magukat a német állások közé.
A németek a csata során „csak” 45 000 embert veszítettek. Ők csaknem mindannyian a frontvonalról kerültek ki. A francia veszteség 240 000 fő volt. Joffre a szörnyű veszteségadatok hallatán március 20-án leállíttatta a támadásokat.
[szerkesztés] Következmények
A champagne-i csata során másodszor szembesült a francia közvélemény az állóháború jelentette hihetetlen veszteségadatokkal. Franciaország teljes kudarcot vallott ebben a csatában. Nem törte át a frontot és nem sikerült megkönnyítenie orosz szövetségesének dolgát. Németország csak áprilisban a II. Ypres-i csata során kísérelt meg ellentámadást.
[szerkesztés] Irodalom
- Galántai József: Az első Világháború; Gondolat; Budapest, 1988. 280.
- Cartographia: Történelmi világatlasz; Cartographia; Budapest 1997; 78/I. és 79/I. sz. térképek.
- Elmar Stuckmann: A XX. század krónikája (1910-'19); Officina Nova; Budapest 1995. 274-275.
Based on work by Névtelen Wikipédia-felhasználó(k).