Menón (dialógus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Platón dialógusai

Szókratikus korszak

Szókratész védőbeszéde

Kisebbik Hippiasz

Nagyobbik Hippiasz

Euthüphrón

Kritón – Lüszisz

Lakhész – Kharmidész – Ión

Protagórasz – Euthüdémosz

Gorgiasz – Menexenosz

Menón – Kritiasz

Apológia

Kritón – Kratülosz

A "nagy" dialógusok : formatan, politika, halál, dialektika, szerelem.

Phaidón – A lakoma

Állam – Phaidrosz

Kései dialógusok : A forma-teória kritika, kozmológia, politika, metafizika

Theaitétosz – Parmenidész

A szofista – Philébosz

Az államférfi – Timaiosz

Törvények

Apokrif dialógusok

Menexenosz – Első Alkibiadész

Második Alkibiadész– Minósz

Theagész – Szerelmes ifjak

Kleitophón- Hipparkhosz

Platón e dialógusa munkássága első korszakából (szokratikus korszak) származik. Témája az erény .

[szerkesztés] Tartalom

A probléma a következő: tanítható-e az erény, vagy pedig gyakorlás révén szerezhető meg?

Menón álláspontja: az erény az ha egy férfi a városa dolgaival foglalkozik, jót tesz a barátaival és rosszat az ellenségeivel. A nő erénye: jól látja el gazdasszonyi feladatát, szót fogat a férjének. Továbbá más a gyermek erénye és más a rabszolgáé. Minden dologban és életkorban más és más az erény.

Szókratész állásfoglalása: erény sok van és sokféle, mindegyiknek egy és ugyanaz az alakja, az , az alak ami által az erény, erény. Az erény egyforma kell, hogy legyen minden ember esetében. A tanulás és a tanítás nem más mint visszaemlékezés (anamnézis): a lélek képes visszaemlékezni földi élete előtt szemlélt ideákra. Szókratész ezt a teóriát egy tanulatlan szolgafiún szemlélteti, aki még soha ne találkozott a geometria problémáival. A fiú azt a feladatot kapja Szókratésztől, hogy kétlábnyi hosszú oldalú négyzethez szerkesszen egy olyan négyzetet, amelynek területe kétszerese az adott négyzet területének. A fiú Szókratész útmutatása segítségével rájön a megoldásra: négyzetet szerkeszt az adott négyzet átlójára. Tehát amiről azt hisszük, hogy nincs tudásunk az valójában ott szunnyad a lélek mélyén és arra vár, hogy valamiképp felébresszék.

Az erény is a lélekben van és aszerint káros vagy hasznos hogy mennyi eszesség van benne. Tehát az erény nem tanítható, hanem valamilyen isteni rendeltetés révén van meg bennünk az értelem részvétele nélkül.