Nílusi lúd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Alopochen aegyptiacus Linnaeus, 1766 |
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A nílusi lúd (Alopochen aegyptiacus) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a tarkaludak (Tadorninae) alcsaládjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulás
Afrika java részén megtalálható, a sivatagos vidékek kivételével. Különösen Kelet- és Dél-Afrikában elterjedt. A Nílus mentén, ahol egykor igen gyakori volt, ma már csak Felső-Egyiptomban fészkel. Az esős évszakban Észak-Afrikáig, egészen Algériáig, Tunéziáig és a Nílus torkolatáig vándorol.
Már az ókori egyiptomiak is tartották házaiknál, mert hitükben fontos szerepet töltött be.
Ma is népszerű mint díszmadár, pedig meglehetősen összeférhetetlen és nem is mondható túl színpompásnak.
Eredeti elterjedési területén kívül betelepítették az Egyesült Arab Emirátusokba, Belgiumba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba.
Európában, mint díszmadarat a 18. századtól tartották.
A 20. század elején kialakult egy kicsi, de stabil szabadon költő populációja Angliában. A '70-es évektől jelent meg Hollandiában. Ezen madarak egy része az angol populációból származott, más részük a Hollandiában parkokban félvadon tartott madarak leszármazottja. Azóta folyamatosan terjeszkedik. Jelenleg az európai populáció déli elterjedési területe a svájci-német határnál húzódik, de behatolt már Ausztria területére is.
[szerkesztés] Megjelenés
Teljes hossza 63-73 centiméter, súlya 2000-2500 gramm. Viszonylag hosszú lábú madár, háta barna, hasa és mellkasa világosabb. Feje halvány krémszínű, szeme körül, valamint a begyközépen szürkétől vörösesbarnáig terjedő színű folttal. Nyakán bozontos tollakat visel Reptében hatalmas, fehér vállfoltjai feltűnőek. Fénylő zöld szárnytükre van Csőre és lába rózsaszín. A nemek hasonlóak.
A hím hangja fojtott kiáltás, a tojóé hápogásszerű.
[szerkesztés] Életmód
A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, a szántóföldön is megjelenik, vetőmagokat és a sarjadó vetést eszi. Ezért, főleg Dél-Afika egyes vidékein, terméskárokat okoz.
[szerkesztés] Szaporodás
A költési időszak alatt különösen agresszív madarak, territóriumot foglalnak és onnan minden réceféle madarat elűznek.
A költési időszakban tanúsított agresszivitása más récék iránt is elősegíthette az európai populáció létrejöttét, mert a tenyésztők sokszor inkább szabadon engedték a madarakat, vagy ha azok maguktól megszöktek, akkor nem nagyon indultak a keresésükre.
Fészke magaslatokon, például sziklákon található. Part menti növények között, sziklarepedésekben vagy faodvakban költenek, de előszeretettel foglalják el a méretüknek megfelelő mesterséges fészekodúkat is, melyeket nem nekik, hanem más, hasonló méretű fajoknak helyeznek ki az emberek.
5-11 tojását eltérő évszakokban rakja le, és csak a tojó költi ki őket. A fiókákat mindkét szülő kíséri, kb. 11 hetesen válnak röpképessé. A család azonban gyakran még hónapokig együtt marad.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás
Magyarország területén észlelték a fajt, az MME nyílvántartja, de valószínűleg csak elvadult háziállat volt.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- T. Bartlett: Ducks And Geese – A Guide To Management. – The Crowood Press, 2002. ISBN 1-852236507
- Hartmut Kolbe: Die Entenvögel der Welt. – Ulmer Verlag, Stuttgart, 1999. ISBN 3 8001 7442 1
- Képek az interneten a Nílusi lúdról
Based on work by