Planck-állandó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Planck-állandó a kvantummechanika egyik alapvető állandója. Max Planckról a kvantummechanikában nagy szerepet játszó fizikusról nevezték el.

Értéke

.

A Planck-állandó mértékegysége energia szorozva idővel, amely a hatás egysége. Az egység lendület szorozva távolság formában is felírható (N·m·s), amely a perdület egysége.

Sok esetben kényelmesebben használható a redukált Planck-állandó vagy másik nevén Dirac-állandó:

ahol π a matematika pi állandója. Kiejtése: h-vonás.

Eredetileg a feketetest-sugárzás során vezette be Planck. Feltételeznie kellett, hogy energiaátadás csak kvantumosan lehetséges.

A fotoeffektus során is megjelenik. Adott ν frekvenciájú fény adott E energiájú fotonokból áll:

Gyakran kellemesebb ezt az ω=2πν körfrekvenciával felírni, melyből

Eddig az energia kvantálásáról volt szó. Hasonló elvégezhető más mennyiségekkel is, például a perdülettel is.

A Planck-állandó megjelenik Heisenberg határozatlansági-relációjában is. A helymérésben fellépő Δx határozatlanság és az azonos irányban mért lendület Δp határozatlanságára igaz:

Hasonló igaz több mérhető mennyiségpárra is.