Sēlija
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A lettül Sēlija-nak , vagy köznyelven Augšzeme-nek (magyarul: Felföld) nevezett terület Lettország déli részén a szeléneknek vagy másképpen szelonoknak a szállásterülete volt. Ma a terület közigazgatásilag nem önálló, Zemgale része. Sēlija a Daugava bal partján elterülő terület. Ide tartoznak a következő nagyobb városok: Daugavpils, Jēkabpils és Aizkraukle. Jēkabpils a terület nem hivatalos székvárosa.
A Szelének, ősi balti törzsek a mai Litvánia területén is éltek. 1180 után a Kardtestvérek a Szeléneket, a Kurokkal, Livekkel, és Zemgallokkal egy időben a katolikus hitre térítette és elfoglalta a területet. Sēlija lakossága, a vele határos Zemgaléhoz hasonlóan, miután a Német lovagrend utolsó nagymestere Gotthard Kettler szekularizálta a rendet és beolvasztotta a Lutheránus egyházba áttért a lutheránus hitre.
Napjainkban Sēlija területén hagyományőrző mozgalom és hagyományörző egyesületek igyekeznek megőrizni a Szelének kulturális hagyományait.
| Lettország tájegységei |
| Sēlija | Kurzeme | Latgale | Vidzeme | Zemgale |
Based on work by