Szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szentgotthárdi csata (Rákóczi-szabadságharc): A Vak Bottyán János vezette kuruc és a Hannibal Heister generális irányította osztrák császári, horvát és rác csapatok összecsapása, 1705. december 13-án.

Károlyi Sándor első dunántúli hadjárata (1704) nem járt sikerrel. Bár több kisebb csatát nyert, és Szentgotthárdnál július 4-én kiverte Johann Rabatta grazi várnagy erőit. Csakhogy június 13-án a koroncói csatában Heister összezúzta Forgách Zsigmondot, majd az év végére az egész Dunántúlt visszafoglalta.

1705. november 2-án elindult a második dunántúli hadjárat: Bottyán János 8 000 ezer fős seregével kivonult Kecskemétről, s néhány hét múlva erői harmincezer főre duzzadtak.

Vak Bottyán bevette Kapuvárt és Pápát, benyomult Vasvármegyébe: Sárvárnál megfutamította gróf Pálffy Jánost, akit Szombathelyig űzött. December 10-én Kőszeg megadta magát, s ekkor Vak Bottyán elkerülve Szombathelyt, délnek Szentgotthárd irányába vonult, ahol Heister táborozott. A kurucok Nagyfalva (ma Mogersdorf, Ausztria) és Szentgotthárd között ütöttek rajta a császáriakkon, s a meglepett Heister nem bírt ellenállni. A csatába beavatkozva Kőszegről leszáguldott Bezerédj Imre lovasezrede alaposan megtépázta az osztrákok egyik szárnyát képező vajdasági szerbeket és kiszorította őket Stájerországba (Styria). Ezt a cselekedett egy ismeretlen kuruc költő is megörökítette egyik rigmusában.

Heistert, Bottyán beszorította Szalonakba. A győzelemmel betetőzték a sikeres második dunántúli hadjáratot, s az országrész felszabadult. Ez ugyanakkor helyreállította Rákóczi zsibói veresége okozta katonai válságot.

[szerkesztés] Lásd még

• Szentgotthárdi csata (1664)

[szerkesztés] Forrás

• Szentgotthárd monográfia
• Várkonyi Ágnes: Megújulások kora, Magyar Könyvklub
• Száz magyar falu könyvesháza: Felsőszölnök, írta: Kozár Mária, kiadja: Száz magyar falu könyvesháza KHT.
• Magyarország vármegyéi, városai: Vasvármegye, 1898.