Tautas Padome
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Tautas Padome (Lett Nemzeti Tanács) egy ideiglenes tanács volt, amely 1918-ban kikiáltotta Lettország függetlenségét, majd ideiglenes parlamentként működött az Alkotmányozó Gyűlés (Satversmes Sapulce) megválasztásáig.
A Tautas Padome 1918. november 7-én alakult két lett szervezeteket tömörítő tanács összeolvadásából: az Ideiglenes Lett Nemzeti Tanács (Latvijas Pagaidu Nacionala Padome vagy LPNP) és a Demokratikus Blokk (Demokratiskais Bloks). Eredetileg a Tautas Padoménak 40 tagja volt, akik a szélsőjobb és szélsőbal (kommunista) kivételével a legjelentősebb politikai pártokat képviselték. Később 245 tagúra bővítették.
1918. november 18-án a Tauta Padome kikiáltotta a független Lettországot, s ideiglenes kormány elnöke Janis Cakste, miniszterelnöke Karlis Ulmanis lett. A Tautas Padome ideiglenes parlamentként működött egészen 1920. május 1-jéig, amikor az Alkotmányozó Gyűlést (Satversmes Sapulce) megválasztották.