Óbudai Gázgyár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Óbudai Gázgyár szénből városi gázt előállító üzem volt Budapest III. kerületében, amely , . 1913-tól 1984-ig üzemelt. Mióta bezárták, a területén jónéhány ipari műemlék található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Az Óbudai Gázgyár Budapesten az Északi összekötő vasúti hídtől délre a Duna partján az Óbudai sziget bejátatáig (Mozaik utca) tartó közel háromszög alakú, 27 hektáros területen helyezkedett el. Ez a terület kijelölésekor még a város peremét alkotta, és minden kellő infrastruktúrával rendelkezett. Ezek közül a két kiemelkedően fontos volt a nagytömegű nyersanyag beszállításában, mégpedig a vasút, és a vizi szállítás a Dunán.
[szerkesztés] Története
A 20. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre.
A tervek elkészítésével egy elismert zürichi gázgyárost, Weiss Albertet bízták meg. Segítségére volt még Bernauer Izidor világítási igazgató, és Schön Győző mérnök. A tervezést két éven belül befejezték.
1910-ben elkezdődőtt a gázgyár építése. Első lépésként egy Duna-parti védművet készítettek, majd a vasút iparvágányai és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagyrésze már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzemeltetését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.
A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette. A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai körvasútra kapcsolodott.
A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül. Ezek voltak a Balogh Lóránd által tervezett Munkástelep, és a Tisztitelep. A munkástelep még ma is a kor hangulatát idézve ad otthont az itt élő volt gázgyári munkásoknak.
Az I. világháborúban Óbuda lakosainak a villamos áramot a gyár területén található Sulzer által gyártott Diesel-generátor biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 800 LE teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben.
A gyár a gáz mellett még egyéb melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány. A kátrányt a ma is megtekinthető kátrány-tornyokban tárolták, és itt válaszották szét gravitációs úton könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt.
A főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban be akarták zárni az üzemet, de erre csak négy évvel később, 1984 októberében került sor. Ennek oka, hogy az energiaválság miatt az itt termelődő kokszra szükség volt.
1984-től 2004-ig a területen csak adminisztratív munkát végzett a gázművek. Ezt követően került át a terület a főváros tulajdonába. A területen található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Ezeken kivüli részén iroda-, és lakóparkokat hoztak létre.
[szerkesztés] Jövője
A meglévő tervek alapján a műemléki épületegyüttesből múzeumot, ill. kultúr- és fesztiválparkot kívánnak létrehozni.
[szerkesztés] Védett épületei
- Száraztisztító földszintes nagy belmagasságú csarnokszerű épület.
- Óraház Ebben az épületben voltak a gyárból kikerülő gáz mérésére szolgáló órák.
- Víz- és kátránytornyok
- Villamos központ Itt található a gyár áramellátásáért felelős Diesel-generátor és a hozzá tartozó kapcsoló, és elosztó helyiség.
Based on work by