Ógörög nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az ógörög nyelv különböző nyelvjárásait az ókori Görögországban beszélték. Ezek egységesüléséből fejlődött ki időszámításunk kezdetén a koiné, majd később az újgörög nyelv.

[szerkesztés] Nyelvtan

Az ógörög flektáló nyelv. A nyelvészek szerint az összes indoeurópai nyelv közül ez őrzi leghűbben az eredeti hangzórendszert.

A görög nyelvben kiterjedt az ablaut (más néven fokváltakozás) jelensége – mely indoeurópai örökség – ez a magánhangzókat érinti. Bár a hangtörténeti fejlődés folytán egyes szavakban a fokok megváltoztak, eredetileg a következő öt fok volt:

e-fok -τερ
ē-fok -τηρ
o-fok -τορ
ō-fok -τωρ
nullfok -τρ

[szerkesztés] Névszók

Az ógörög a latinhoz hasonlóan deklinációkat használ, ám tőle eltérően csak hármat:

1. deklináció (α-tövű)
2. deklináció (ο-tövű)
3. deklináció (mássalhangós tövű)

Az ógörögben három szám (singularis, dualis, pluralis) és négy eset van (nominativus, accusativus, genitivus, dativus), sok szónak azonban megszólító esete (vocativus) is van.

Példa: γίγας (’óriás’)

Sing.	Dual.	Plur.
nom. γίγας [giga:s] acc. γίγαντα [giganta] gen. γίγαντος [gigantos] dat. γίγαντι [giganti] voc. γίγαν [gigan]	nom. γίγαντε [gigante] acc. γίγαντε [gigante] gen. γιγάντοιν [gigantoin] dat. γιγάντοιν [gigantoin] voc. γίγαντε [gigante]	nom. γίγαντες [gigantes] acc. γίγαντας [gigantas] gen. γιγάντων [giganto:n] dat. γίγασιν [giga:sin] voc. γίγαντες [gigantes]