Új hullám (zene)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ebben a cikkben elsősorban a zenei new wave-mozgalommal foglalkozunk , a new wave ill. újhullám kifejezés többi értelmezéséről ld. a új hullám egyértelműsítő lapot.

A new wave vagy újhullám kifejezés a huszadik század második felének egyik, a nyugati civilizáción belül meghatározó művészeti irányzatát jelöli, mely az összes művészeti ágazatra (irodalom, képzőművészet, filmművészet, zene) rányomta a bélyegét, sőt divatot teremtett.

Mint zenei irányzat, először tömegkultúraellenesség jellemezte, és minden dolog, ami velejár (a zenében, az öltözködésben és képzőművészetben pl. polgárpukkasztás, kacérkodás a régebbi „forradalmi” művészeti irányzatokkal, mint pl. dadaizmus, illetve az újabbakkal) később viszont a tömegkultúra elsődleges irányzatává változott. Jelszavai az „újítás”, „újraértelmezés” voltak (amint erre neve is utal).

Tartalomjegyzék

1 Története
2 Idézetek, pro és kontra
3 Fontosabb előadók (és dalok) listája
- 3.1 Külföldiek
- 3.2 Magyarok
  - 3.2.1 A „hivatalos” új hullám
4 Lásd még
5 Kapcsolódó előadók és dalok
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

[szerkesztés] Kialakulása

A zenei new wave mozgalom (ma már mondhatjuk) a modern popzenén belül alakult ki, noha kezdetben kifejezetten ennek újraértelmezésére, lerombolására törekedett. A zenei életben a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek első felében volt meghatározó. A rock and roll zene radikális és „minden tagadó” irányzata, a punk mozgalom folytatásaként kelt életre, kezdetben posztpunknak nevezték, ez utóbbi kifejezésen ma a new wave irányzat korai szakaszát értjük.

Az újhullám képviselői nemcsak nyitottak voltak minden művészi és technikai újításra, hanem, mondhatni, magának a művészi és technikai újításnak a fogalmát is bálványozták. Ennek eredményeképp a new wave hamar rendkívül sokszínű lett, rendkívül sokféle régebbi és újabb kulturális hatást fogadott magába, és (ennek eredményeképp) több alirányzatra bomlott, illetve egyes képviselői nem is sorolhatóak semmiféle tipikus alirányzatba.

A fenti bomlás első példája az irányzat közérthetőbbé és tömegszerűvé válásának folyamata. Kezdetben rugalmasságuk miatt csak a független kiadók merték szerződtetni az újvonalas csapatokat, később azonban a multinacionális lemezcégek is meglátták benne a fantáziát – és a pénzcsinálási lehetőséget. Így a kezdetben tömegkultúra-ellenes new wave egyre jobban a tömegkultúra meghatározó eleme lett. A posztpunk képviselte művészies(kedő?), apopuláris, nehezen érthető tartalmakat a kifejlődő új new wave-irányzatok populárisabbá és közérthetőbbé változtatták (mások szerint az irányzat ezeknek hatására kiüresedett, kommercializálódott). E folyamattal párhuzamosan a modern pop-rockzene ekkor kezdődő iparszerűvé válása figyelhető meg, meghatározóvá válnak a tömegízlést kiszolgáló, a zenét pusztán üzletnek tekintő mammutkiadók és kereskedelmi tévék, rádiók (a „Media Gaga”-k).

Rendkívül fontos, hogy erre az időszakra tehető, a hetvenes évek végétől kezdve, a szintetizátorok és egyéb elektronikus (zenei) eszközök széles körben való elterjedése (a new-wave előadók legfontosabb alapeszköze a szintetizátor lett), melyeken rengeteget kísérleteztek.

[szerkesztés] Fontosabb előadók és irányzatok

A new wave úttörői között olyan neveket említhetünk, mint David Bowie, Elvis Costello, a The Pretenders, a The Police vagy a Roxy Music. A new wave mozgalom kiteljesedése és népszerűvé válása a szinti-pop (synth pop) irányzatnak köszönhető, melynek legismertebb képviselői (például) a Kraftwerk és a Depeche Mode.

A nagy nevek mellett számos olyan előadó is formálta a new wave hangzást, akik csak egy-egy sláger erejéig lettek híresek. A nyolcvanas évek első felében azonban szinte minden olyan rock vagy popcsapat a new wave-hez tartozott, akik szintetizátorokat használtak, így a The Human League és a Duran Duran is.

Az irányzat elterjedése nagymértékben köszönhető az ekkoriban indult MTV zenecsatornának, melyen 1982 és 1983 között a zenészek egy teljesen új generációja kapott minden addiginél nagyobb tömegek előtti szereplési lehetőséget. Ilyen előadók Adam Ant, a Culture Club, a Spandau Ballet vagy az A Flock of Seagulls.

A mozgalom a kilencvenes évek elejére elhalt, elsősorban a gitárorientált zenekarok (hard rock, heavy metal), illetve (később) az afro-amerikainak tekinthető tánczenei stílusok (hip-hop ) és a new wave ötvöződéséből kialakult modern tánczene (techno) térhódítása miatt. Ennek ellenére mind a mai napig érezhető a hatása, hiszen számos kilencvenes évekbeli rockbanda merített a new wave-ből (Pink Floyd, de még maga a Queen, sőt a keményrocker Faith No More (!) is). Sőt, napjainkban egyfajta new wave reneszánsz figyelhető meg, az olyan zenekaroknak köszönhetően, mint a Scissor Sisters vagy a Franz Ferdinand.

Külön szólnunk kell a new wave és a rockzene viszonyáról. Noha a new wave legtipikusabb képviselője a szinti-popzene, ami semmiképp sem nevezhető rockzenének (lévén a gitár „megtagadásán” alapul), sok lemezkiadó, -bolt, zenekritikus és lexikon a new wave irányzatot a rockzene alirányzataként tartják számon. Ennek magyarázata, hogy tömegkultúrává válása és ily módon, ha szabad mondani, kompromittálódása után sok new wave-előadó – itt első sorban említhetjük a Depeche Mode-ot – újra a rockzene felé fordult. Egyes rendkívül cinikus vélemények szerint ennek az oka egyszerűen az, hogy a kilencvenes évek egyértelműen a rockzene időszaka volt, és ennek eredményeképp a new wave-es pénztárcák egyszerűen kezdtek kiürülni, tehát valamiképp ezt kompenzálni kellett. Mindenesetre kialakult a new wawe mint a rockzene egyik alirányzata, amely napjainkban ha nem is az élvonalban, mindenesetre kiszoríthatatlanul jelen van, s általában nehéz megmondani, hogy adott esetben egy rockosított popegyüttest vagy egy wave-esített rockegyüttest hallunk („new wave-rock” előadónak nevezhetjük pl. az ausztrál INXS vagy az újabbak közül az Icehouse rockzenekart). Ez az irányzat nem él annyira kemény vagy egysíkú zenei megoldásokkal, mint a keményrock képviselői, mondanivalójában és hangulatában azonban sokszor ugyanolyan súlyos és sötét tud lenni. Magyarországon a new wave irányzaton belül leginkább ez az irányzat volt uralkodó .

A „mindent megújító” new wave saját magát a rockzene segítségével lehet képes megújítani. Egy másik, legújabb formájának – legalábbis hangzásvilágában és a technika bálványozásában – tekinthető az elektronika nevű elektronikus zenei irányzat, amely inkább a tánczenéből, mint a rockzenéből alakult ki, noha legjelentősebb képviselői (Apollo 440, Chemical Brothers, Massive Attack, Prodigy, hogy csak néhányat említsünk) épp a tánczene és a rockzene ötvözésével tették népszerűvé.

Az is fontos, hogy ne keverjük össze a zenei new wave és a zenei new age irányzatokat. Noha elvileg a new age több okból is, pl. egyszerűen mint egy újításra törekvő irányzat, besorolható lenne a new wave-be, sok nagyon alapvető (habár nem konfliktusszerű) különbség vagy hangsúlyeltolódás van. Pl. míg a new wave urbánusnak, technicistának, és – eredeti formájában – „értékrombolónak” tekinthető, addig a new age kifejezetten értékelvű (noha sokféle érték képviselőjének tekinti magát, és ezek együttélését hirdeti), és inkább a (minél ősibb és szilárdabb) hagyományokhoz való visszatérés, mint ezek megkérdőjelezése jellemzi.

Megjegyezzük, hogy a new wave egyértelműen a nagy-britanniai zene „világhódításaként” értelmezhető. A legfontosabb előadók mind britek, de a többi is angolszász.

[szerkesztés] Magyar zenei újhullám

Magyarországon az akkor uralkodó politikai viszonyok miatt a new wave mozgalom sajátos formája alakult ki. Míg külföldön a punk és new wave egyértelműen baloldali irányzat, itthon, különösen az underground zenekarokat tekintve, a baloldali diktatúrával szembeni ellenállás jellemezte. A legnépszerűbb újhullámos zenekar egyértelműen a KFT, illetve a V'MotoRock volt, míg számos más banda, mint az URH vagy a Balaton inkább megmaradt az underground szintjén. A new wave hatása komoly rockzenekarok hangzásvilágában is megfigyelhető (Prognózis). A szinti-pop irányzat legjelentősebb (egyetlen hosszú életűnek bizonyuló) képviselője hazánkban a Bonanza Banzai nevű együttes (de mára már ők is feloszlottak). Egykori énekese, szövegírója és vezetője, Kovács Ákos nem a szinti-pop, hanem a new wave-rock műfaj nemzetközileg elismert képviselője.

[szerkesztés] Idézetek, pro és kontra

„1982: Januárban bevonultunk az Omega Stúdióba. (Érdekes, hogy a stúdióba senki sem megy, csak vonul.) Nagylemez! Gyakorlatilag azt az anyagot vettük fel, amit már abban az időben is játszottunk, amikor be voltunk tiltva. A végeredménnyel nagyon elégedetlenek voltunk. Egyszerűen nem szólt jól. Se mély hangszín, se magas, hiányoztak a terek, az effektek. Mi is kezdők voltunk, és az Omega-stúdió is annak számított még. Mindegy. Akkor a new wave kategóriába tartoztunk, és abba minden belefért. Ha valami egyszerűen rossz volt, akkor is rámondták: ez olyan újhullámos”. (Bornai Tibor, a KFT tagja ...)

„ ... Mindent elborít ez a szintetikus szósz ... ” (Voga János – Turnovszky Tamás)

„ Újhullám: ennek a kifejezésnek a zenetörténetben nincsen akadémia által elfogadott meghatározása, annál is inkább, mert azóta már van “új újhullám” és a “legújabb újhullám” is megszületett. Ha mégis megpróbálnánk megmagyarázni – pusztán zenei szempontból, mellőzve a társadalmi gyökerek elemzését – akkor azt mondhatnánk, hogy olyan egyszerű hangzású zenét jelent, amelyben lehetőség szerint sok az elektromos trükk, igen kemény a dob és a basszus, hogy kellemesen lehessen rá “csapolni” a koncerteken – a monoton dobgép a legmegfelelőbb – és lehetőleg jó hangos. Mellőz minden elvontságot, de csak akkor vannak benne szép dallamok, ha ez nagyon elkerülhetetlen. Ez a meghatározás természetesen, mint minden általánosítás, sántít, és inkább a nagy átlagra érvényes. Tény azonban, hogy ez a műfaj – kivéve olyan kiváló előadókat, mint a Police, a Smiths vagy a Talking Heads – aligalig hozott létre maradandó alkotásokat”. (Passzio Rock Klub)

„ Ha tömören kellene meghatározni, a new wave egy hatalmas, világbúcsúztató házibuli volt: mert mit lehet tenni, ha két egymással versengő szuperhatalom a nukleáris rakétatöltetek telepítésében kezd el versengeni egymással, s immár senki sem tudhatja, vajon órái, avagy esetleg még hónapjai vannak a pusztulásig? A félelem és rettegés az egymásra találásban oldódott fel, annak közös felismerésében, hogy az ilyesféle hatalmakat, bármekkora is a tekintélyük és a katonai erejük, nem lehet többé komolyan venni. Ez élesztette fel a klub-koncerteket, a a new wave által rémbohózatokká átformált olcsó tánczenék home változatait (Trabant, Balaton, Bizottság, Európa Kiadó, URH, Kontroll Csoport, Neurotic, Art Deco, VHK, Hymnus, Hús, Flash, Apropó, Matuska stb.), valamint a fotó, a film, a festészet, a szobrászat, a grafika, továbbá a divat, a design akkoriban legcikisebbnek tartott formáit, na és a házilagos magazin-, vagy fanzin-gyártást is. A mindenkori hatalom kiröhögése apokaliptikus méreteket öltött, hogy ebben az akkor már keletet és nyugatot egyaránt felölelő ellenkultúrában nem volt ember, aki ne írt, rajzolt, fényképezett, filmezett, énekelt, zenélt, táncolt volna, s aki mindezt ne tartotta volna sokkal fontosabbnak, mint ama szerepeket, amelyeket mint állampolgárnak kínáltak föl neki. ” (... idézet forrása ...)

[szerkesztés] Fontosabb előadók (és dalok) listája

[szerkesztés] Külföldiek

(S = synth pop; R = new wave-rock, E = egyéb)

Adam Ant (S)
Alphaville (Big In Japan, Forever Young) (S)
A-ha (Take on Me, Crying In the Rain) (S, R)
A Flock of Seagulls (I Ran So Far Away) , (R)
Berlin (Take My Breathe Away)
Blondie (Maria) (R)
Celebrate The Nun (Will You Be There) (S)
Culture Club (Do You Really Want To Hurt Me), (E)
David Bowie (Let's Dance, Seven Years In Tibet) (R,E)
Dead or Alive (You Spin Me Around) (E)
Depeche Mode (Just Can't Get Enough, Enjoy the Silence, I feel you), (S,R)
Duran Duran (Wild Boys, Union of the Snake), (R)
Eurythmics (Sweet Dreams, Love is a Stranger), (S)
Europe (Final Countdown) (R)
Falco (Rock me Amadeus) (S,E)
Frankie Goes to Hollywood (Relax) (R,E)
Franz Ferdinand
Gary Numan (Cars), (S)
Icehouse (Hey Little Girl), (R)
INXS (Suicide Blond) (R)
Kim Wilde (Little Kids In America), (R)
Kraftwerk (Radioactivity, Music Non Stop) (S)
Laid Back (Sunshine Reagge, Bakerman) (E)
Level 42 (Lessons in love) (R)
Mike Oldfield (Moonlight Shadow, Shadow On the Wall) (R)
New Order (True Faith), (R)
OMD = Orchestral Manoeuvres In the Dark (Sailing on the seven seas, Enola Gay) , (S)
Pet Shop Boys (It's A Sin, Westend Girls) (S)
Prince
REM = Rapid Eye Movement, (R)
Roxy Music (Love Is the Drug), (S,E)
Scissor Sisters (Comfortably Numb), (E)
Talking Heads (Little Creatures, Burning Down the House), (E)
Tears for Fears (Shout), (S,E)
The Police (Synchronicity), (R)
The Human League (Don't you want me baby), (S)
Thomas Dolby ( (She Blinded Me With) Science ), (E)
Ultravox (Dancing with Tears In My Eyes), (S,E)
Yazoo (Don't Go), (S)
Yello ((Win) The Race, Squeeze) (R, E)
Zoot Woman (S, R)