Újfalu (Esztergom)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Újfalu – vagy Nova Villa – Esztergom egyik középkori városrészének a neve.
[szerkesztés] Története
Újfalu a királyi várostól és Kovácsitól keletre, körülbelül a mai belvárosi temető területén és a Petőfi Sándor utca teljes hosszában terült el. 1315-től az esztergomi káptalan birtokát képezte. A tatárjárás során Esztergom külvárosai mind elpusztultak. Az ezek helyén felépült egyik új külváros volt Újfalu, innen ered a neve is. Jellemző volt rá a nagy észak-dél irányú kiterjedés. Temploma és egyben legfontosabb épülete, a Szent Domonkos-plébániatemplom volt, amelynek első említése 1264-ből való. Ennek maradványait 1963-ban a Siszler úton találták meg. Innen indult el Julianus barát keleti útjára.[1] Határában feküdt a Bor-kút nevezetű szőlő, melyet 1332-ben említenek Burkuth vagy Burkwth néven.
[szerkesztés] Források
- ^ Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990 60.o
)
Based on work by