A két testvér története
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A két testvér története (modern cím) a British Museum d'Orbiney papiruszán hieratikus írással lejegyzett ókori egyiptomi mese a Kr. e. 12. századból.
A történet újbirodalmi nyelven íródott. Cselekménye szerkezetileg két nagy egységre tagolható, eleje a világirodalom egyik közismert motívumát használja fel: a szerelemre vágyó asszony bosszúját az ellenálló ifjún. Az idősebb testvér felesége el akarja csábítani az ártatlan ifjút, majd miután az megvetően visszautasítja, bevádolja férjénél, hogy erőszakot akart rajta elkövetni. Az öcs elmenekül, bátyja üldözi, s ekkor az előbbi halálfélelmében az igazság őréhez, Ré-Harakhti napistenhez fordult segítségért:
„Ré meghallgatta minden könyörgését, és Ré nagy vizet teremtett közte és a bátyja közt, amely telve volt krokodilusokkal, egyikük az egyik parton volt, a másikuk a másikon.”
Ez a csodálatosan létrejött folyó egyben tartalmi választóvonalat is jelent a történetben. Az eddig teljesen reális talajon álló történet átcsúszik egyfajta irreális szférába. A Cédrus-völgybe távozó öcs szívének kivétele, átváltozásai éles ellentétet jelentenek a köznapi életet megjelenítő első résszel szemben. A hűtlen asszony motívumát a szerző itt is felhasználja: a kisebbik fivér, Bata számára az istenek teremtenek feleséget, de ez sem különb bátyja asszonyánál: először elhagyja őt, majd halálának okozója lesz. Bátyja azonban ekkor már mellette áll, s visszahozza az életbe. Az utolsó részben Bata bikává, majd fává változik, végül ismét emberi alakban születik újjá.
A két főhős neve Anubisz és Bata. A mese demitizáló jellegű: a mitikus szereplők eredeti vallásos tartalmát megszünteti, illetve átalakítja. Anubisz az egyiptomi panteon közismert alakja, Bata is istenként szerepel több iratban (például Jumilhac papirusz). A történet egyben Hérodotosz igazát is bizonyítja, aki azt állította, hogy az egyiptomiak ismerték a lélekvándorlást.
Based on work by