A szivar részei
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szivar részei a burkoló-, a kötő- és a tölteléklevelek.
[szerkesztés] Burkolólevél
A burkolólevél adja meg a szivar kinézetét. Ezeket a leveleket a többi levéltől elválasztva erjesztik, így nem gyűrődik meg, és megkapja jellegzetes aromáját. Rugalmasságát megőrzi, így a szivar megsodrásakor nem törik el. A prémium kategóriába tartozó szivarok burkolólevelein nem látható kiálló erezet, vagy sérülés.
A burkolóleveleket egy-két évig érlelik, általánosan elfogadott szabály, hogy a hosszabb ideig tartó érlelés jobb minőséget jelent. Ezek a levelek a szivar legdrágább részei.
Az egyes ültetvényekről származó leveleknek egyedi tulajdonságaik vannak (szín, íz stb.). Burkolóleveleket is termelő országok: Kuba, Amerikai Egyesült Államok, Kamerun, Mexikó, Nicaragua, Costa Rica, Indonézia, Ecuador, Honduras.
[szerkesztés] Kötőlevél
A kötőlevél tartja össze az elkészített szivart, általában a dohány felső leveléből készítik. A ma már nem alkalmazott Entubar módszernél legfeljebb nyolc, keskeny dohánylevélből csöveket sodortak a kötőlevélbe, így a szivar lassabban égett.
[szerkesztés] Tölteléklevél
A tölteléklevelek töltik meg a burkolólevelek közötti területet. Három (kivételesen vastag szivarok esetében négy) levelet hosszuk mentén külön-külön meghajtogatnak, így a levelek között apró füstcsatornák maradnak. A géppel készített szivaroknál ezek a füstcsatornák nem teljesen megfelelőek, az ilyen szivarok rosszul, vagy nem megfelelően égnek.
A dohánypalánta tetején lévő ligero levél csak a szivar közepébe kerülhet, mivel a sok napsütéstől igen aromás, és nehezeben ég. Az enyhébb izű, középső seco, illetve az alsó, gyenge izű és gyorsabban égő volado levél kerülhet még a töltelékhez. A ligero, seco és volado levelek kombinációja határozza meg az elkészülő szivar aromáját, égési sebességét, szelelését és minőségét.
Based on work by