Alexandriai Dionüsziosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Alexandriai Dionüsziosz (Nagy Dionüsziosz) (? - 265 körül) ókeresztény író
Héraklaszt követte az alexandriai iskola vezetőjeként, később 247–248-ban az alaexandriai püspöki székben. Az Órigenész-féle logosztant képviselte a modalistákkal szemben. Ama véleményét fejtette ki velük szemben, hogy az Atya és a Fiú közt legalább akkora különbség van, mint a hajó és kormányosa közt, valamint kétségbe vonta, hogy az Atya és a Fiú egylényegű lenne. E kijelentése hatására a líbiai modalisták Dionüsziosz pápához fordultak, aki levélben figyelmeztette névrokonát arra, hogy az isteni monarchiát nem szaban szétszakítani a három személy önállóságának eltúlzásával. A pápa levele az egységet hangsúlyozta a Szentháromságban, s elítélte azkat, akik „három istenségre és három külön személyre osztják az isteni monarchiát". A két Dionüsziosz levélváltása a 3. századi teológiai felfogás egyik fontos dokumentuma, a modalista vita eredményét foglalta össze a „Védekezés és cáfolat" négy könyve.
Irodalmi munkássága egyébként csupán töredékesen maradt fenn. Írt az epikureista atomizmus ellen („A természetről"). Vitában állt az ezeréves birodalom elérkezését váró millenaristákkal. Írt két könyvet „Az ígéretekről", amelyben a khiliaszta Arszinoéi Neposz „Az allegoristák cáfolata" című iratát cáfolta. A bibliai Jelenések könyvét Istentől sugallt munkának tartotta, ám nem tekintette János apostol művének, mivel úgy látta, hogy János evangéliuma és a Jelenések könyve közt jelentős stiláris különbségek mutatkoznak, s ezek alapján lehetetlen a két munkát egyazon szerzőnek tulajdonítani, cáfolta továbbá a Jelenések könyve szó szerinti magyarázatát. Caesariai Euszebiosz említi a kísértésekről írott munkáját, de erről semmi egyebet nem tudunk. Levelei közül a Novatianushoz és a pentapoliszi Baszilidészhez írottak maradtak meg teljes terjedelmükben, a többiből jelentősebb töredékeket ismerünk. Ő volt az első alexandriai püspök, akinek húsvéti leveleiből legalább töredékeket ismerünk.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by