Archaizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az archaizmus (latinul antiquitas) egy letűnt kor felidézése nyelvi elemek ill. stilisztikai eszközök segítségével. Célja lehet a régiesítés vagy az ünnepélyesség hangulatának megteremtése. Ellentéte a nyelvi újításnak (neologizmus). Fajtái:
- fogalmi archaizálás, amelyben a jel és jelölt egyaránt elavult; például:
- "kóbor kutya silbakolja
- egyedül a városvéget"
(Szepesi Attila: Vágáns-dal)
- jelentésbeli archaizálás, amelyben a szó a régi, nem pedig az időközben megváltozott jelentésével szerepel; például:
- "A vár piacára ezüstöt, aranyt,
- Sok nagybecsü marhát máglyába kihordat."
(Arany János: Szondi két apródja)
- formai archaizálás, melyben régies hangtani, írásképi változatok fordulnak elő; például:
- "Ha legény vólnék,
- Reád omolnék,
- Rajtad mindent tsókolnék;"
(Weöres Sándor: Psyché)
Az archaizálás stíluseszközei:
- verselés, (rímek) például:
- "Én nem leszek a szürkék hegedőse,
- Hajtson szentlélek, vagy a korcsma gőze..."
(Ady Endre: Új Vizeken járok)
- "...a mezőn harmatosság,
- kétes létben a bizonyosság,
- lábaid kígyóim tapossák,
- gondjaim mosolyai mossák."
(József Attila: Megméressél!)
- valamely kor felidézése, például Thomas Mann József-tetralógiája a Bibliát idézi;
- műfaji evokáció, például a klasszikus ókort idézi az epigramma, az eposz, az óda stb., a romantikában a tiszta népköltészetet a dal, a háború borzalmai közepette a pásztori idillt Radnóti Miklós eklogái.
Based on work by