Atkinson ciklus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Termodinamikus Körfolyamatok | |
---|---|
|
|
edit |
Az Atkinson ciklus-t megvalósító belsőégésű motor melyet James Atkinson fejlesztett ki 1882-ben.
Az atkinson ciklus folyamán, a négyütemű Otto-motor négy üteme (szívás, sűrítés, munkavégzés, kipufogás) a forgattyús tengely egyetlen fordulata alatt játszódik le. A dugattyú és a forgattyús tengely kapcsolatának kialakítása miatt, a terjeszkedési ütem lökethossza nagyobb mint a sűrítési ütem lökethossza, ezáltal megnövelve a hatékonyságot, a négyütemű Otto-motorokhoz képest.
[szerkesztés] Négyütemű Atkinson ciklusú motor
Az egyszerű négyütemű motorokat is szokták Atkinson motornak nevezni, amennyiben a szívó oldali szelepek jóval az alsó holtpont fölött kerülnek zárásra. Ilyenkor a dugattyú a felső holtpont felé történő mozgása során a beszívott keverék egy részét visszatolja a szívócsatornába, ezáltal megvalósítva az Atkinson motorra jellemző eltérő szívási és terjeszkedési lökethosszra vonatkozó különbséget.
Az így megvalósított nagyobb terjeszkedési arány jótékonyan hat a gazdaságosságra. A hosszabb terjeszkedési ütem miatt kevesebb munkára fogható energia távozik a kipuffogórendszeren keresztül hő formájában.
Bár a motor termikus hatásfoka jobb mint az ugyanakkora méretű, de az Otto ciklust megvalósító motornak, mégsem kedvelt a motorgyártásban, mivel a teljesítménysűrűsége szükségszerűen kisebb, mint az azonos méretű és kialakítású Otto motornak. Ez abból adódik, hogy az Atkinson motor hengeri nem töltödődnek fel annyira mint az azonos kialakítású Otto motoroké.
Az ilyen kialakítású, de kompresszorral feltöltött négyütemű motorokat Miller ciklust megvalósító motornak nevezik.