Bándi Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bándi Mihály (18. század), református lelkész
[szerkesztés] Élete
Enyeden tanult, de a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc hullámai elűzték az iskolától.
Nyolc évig volt a nagyváradi Inczédy Pál árváinak nevelője, kikkel Brassóban és Szebenben lakva, a német nyelvet megtanulta. A béke helyreálltával meglátogatta a leydeni egyetemet, hol 1718–1721-ig tartózkodott és Pápay Páriz Imrével együtt élvezték a holland rendek által 1715-ben két nagyenyedi kollégiumbeli tanuló számára alapított ösztöndíjat.
Innen hazakerülve Hátszegen, Hunyad-megyében lett lelkész, hol a magyarul nem tudóknak románul prédikált. Korabeli források szerint fiatalon halt meg.
[szerkesztés] Művei
- Üdvözlő latin verset írt Pápai Páriz Imréhez, mely annak Disputatio theol. de angelo című munkájával együtt jelent meg 1719-ben.
Önálló munkái:
- Szent-Irásból lerajzoltatott igaz kereszténység czimere. Hely nélkül, 1708. (Németből fordította Szebenben és Brassóban tartózkodása alatt.)
- Bujdosók vezére. Leida, 1718. és Kolozsvár, 1769. (Imádságos könyv.)
- Köz példa. Melybe bétekintvén az emberi nemnek változandóságát megszemlélte... néhai Bartsai Ábrahám urnak és Makrai István uramnak példájokban tisztességtételekre a vajda-hunyadi templomban gyülekezett balotti pompa előtt. Előljáró megszólítás. 1716. sz. György hava 26 Kolozsvár, 1721. (Vásárhelyi Mihály: Örökemlékezetű igaz című halotti prédikációjával együtt).
Based on work by