Báthory Gábor (református lelkész)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Báthory Gábor (Pest, 1798. január 27. – Buda, 1862. november 2.) református lelkész
[szerkesztés] Élete
Báthory Gábor fia volt. Tanulását kezdte Pesten, folytatta s végezte Debrecenben 1812–1820. Papi vizsgát 1821-ben tett Pesten; 1823 tavaszáig Bécsben tartózkodott. Ekkor dunaszentgyörgyi, 1824–1835. fülöpszállási, 1835–1861. nagykőrösi lelkész volt. 1824-ben egyházkerületi tanácsbiró s papi censor, 1829-ben egyházkerületi aljegyző, 1830. országgyűlési pap, 1836. a kecskeméti egyházmegye főjegyzője, 1847. egyházkerületi főjegyző, 1854–1859. decemberéig püspökhelyettes volt. 1860. április 30-án császári és királyi miniszteri tanácsossá neveztetett ki. 1861. április 2-án nyugalomba vonult.
[szerkesztés] Munkái
1. Hódolat emléke és hála oszlopa. Kecskemét, 1847. (József főh. nádor végtisztességére.)
2. A dunamelléki ref. egyházkerület névtára 1848-ik évre. U. ott.
3. A közjót munkálkodó szent hivatalnak hasznos volta, melyet Polgár Mihály szuperintendens hamvai felett halotti tanításban előadott. Pest, 1854.
4. Magnifico domino Gabrieli Sebestyén. Sopronii. 1858. (Latin és magyar üdvözlő versek Rudolf trónörökös születésére.)
A Pallas Debrecina-ban egy Hymnusa (1819.) és Epithalomiuma (1822), a Protestáns Lelkészi Tárban (1854) Az úrtól rendelt örömnap cz. egyházi beszéde, Fördős Papi Dolgozatok Gyászesetekre című folyóiratában (XII. XIII. 1865. 1867.) több beszéde jelent meg.
Kéziratban alkalmi latin versei s nehány prédikációi maradtak.
)
Based on work by