Bémer László

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bémer László (bezdédi és kisbákai báró) (Kisbáka, 1784. április 8. – Ungvár, 1862. november 4.) nagyváradi püspök

[szerkesztés] Élete

Tanult Egerben, Ungvártt, mint növendékpap Szatmárnémetiben, Pesten, Egerben, hol fölszenteltetvén, nyolc hónapi segédlelkészkedés után kunszentmártoni plébános és kunságkerületi iskolaigazgató lett; negyedfél év mulva Fényeslitkére ment és esperes lett. Fokonkénti előléptetésben dulcinai választott püspök, bátmonostori apát, egri kanonok és kisprépost, azután a hétszemélyes tábla ülnöke s végre 1843-ban nagyváradi megyés püspök lett. Minthogy az 1849. országgyűlésnek néhány ülésében részt vett, 1850. március 4. fölségsértési bűnben elmarasztaltatván halálra itéltetett, de kegyelmet nyert és visszavonultan Ungvártt élt.

[szerkesztés] Munkái

1. Rövid szólítás, melyet Szily Barnabás urhoz és b. Bémer Emilia kisasszonyhoz mint jegyesekhez... intézett. Pest, 1838.

2. Sermo occasione installationis suae ad clerum et populum suum diocesanum dictus. Posonii, 1843.

3. Pásztori szózat hiveihez székfoglalásakor. U. ott, 1843.

4. Pásztori levél IX. Pius pápától engedett búcsúról. Nagyvárad, 1847.

5. Lelki vezér, vagy is: igaz ájtatosságra és erényre buzdító különféle gyakorlatok. Bécs, 1851–53. Két kötet. (Elmélkedések és imádságok.)

[szerkesztés] Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Arcanum, Budapest, 2000, ISBN 9638602996