Bényei Deák János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bényei Deák János (?–1645) református lelkész, tanár.
[szerkesztés] Élete
Iskoláit Magyarországon végezte, majd 1630-ban Gyulafehérvárott és 1633-ban Marosvásárhelyen volt tanár.
1634-ben Rákóczi György fejedelem két fia, Zsigmond és György mellett volt nevelő Gyulafehérvárott, ahol tanítványaival együtt szerkesztette a Janua linguarum bilingvis, latina et hungarica című kézikönyvet, melyben az ajánlást 1634. május 3-án Rákóczi Zsigmond és György, az olvasóhoz intézett latin értesítést pedig Erdőbényei János névvel ő írta – keltezés nélkül. (Ujabb kiadásai Lőcse 1641. és Nagyvárad 1654.)
1634-ben tanítványaival a belgiumi s angol egyetemekre ment. A sárospataki iskolában 1637. szeptember 17-én második tanár lett. Beiktatása alkalmával a kegyes bölcsességről és a bölcs kegyességről értekezett, tanította egyebek közt a szónoklatot is.
1639-ben részt vett az erdőbényei gyűlésen és a vitánál mint ellenvető szerepelt. 1641-ben lemondott hivataláról és Mádra ment papnak, midőn az abauji egyházmegye is megtisztelte jegyzőséggel. 1645-ben jelen volt a tállyai gyűlésen, de még ebben az évben meghalt kolerában.
[szerkesztés] Munkái
- De concursu causae primae cum secundis. Albae Juliae, 1630. (Bisterfeld János Henrik elnöksége alatt mint felelő szerepel Keserűi Istvánnal.)
- Praescriptiones et antidota generalia pro christianismo, adversus socinianos. Ultrajecti, 1635.
Nevét Bényei D. Jánosnak, Erdőbényeinek és többnyire Bényeinek irják.
Based on work by