Bíró András
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bíró András (Székesfehérvár, 1923. május 3.) író, költő, újságíró.
Erdélyi polgári család sarjaként. Iskoláit szülővárosában, majd Jászberényben és Budapesten végezte. Tizennyolc éves korától az Új Idők, az Új Élet, a Magyar Múzsa és a Forrás közölte irásait. 1944 decemberében munkaszolgálatra Németországba hurcolták. 1945-ben hazatérve bekapcsolódott a hazai irodalmi életbe. 1946-ban megjelent Élő beszéd című, első verseskötetét Baumgarten-díjjal jutalmazták. 1948-ban katolikus sajtóban való aktív közreműködése, valamint polgári származása miatt eltanácsolták az egyetemről, egyben kizárták az Írószövetségből. Csak 1990-ben került rehabilitálásra. 1965–75 között saját alapítású lapját az A Kutya című folyóiratot szerkesztette. Fő munkatársa volt az Új Tükör című hetilapnak ahonnét 1984-ben nyugdíjba vonult.
Írt verseket, meséket, hangjátékokat, novellákat, regényeket és számos újságcikket. Cikkei és versei egy részét politikai okokból álnéven volt kénytelen publikálni. Egyik kéziratos regénye 1972-ben átcsúszott a filmgyári cenzurán. Ebből készített játékfilmet Végül címmel Maár Gyula, amely film 1974-ben Manheimben elnyerte a legjobb első filmes rendezés Nagydíjat. Írásait több nyelvre is lefordították. 1988-ban a magyarság történetét átfogó nagy regénytrilógiába kezdett, amely 2002-ben Vér és ölelés címmel jelent meg egy kötetben. Műve elkészítésért 2002-ben Szegeden a Szent György Lovagrend Nagykeresztjével jutalmazták.
Based on work by