Balassa Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balassa Ferenc (balassagyarmati gróf) (1731 – Kékkő, 1807. augusztus 28.) királyi kamarás
[szerkesztés] Élete
Iskoláit a bécsi Tereziánumban végezte, mire Mária Terézia őt a miniszteriumnál gyakornoknak alkalmazta; 1756-ban lett királyi kamarás s a helytartótanácsnál számfeletti tanácsos, 1762-ben Szerém vármegye főispánja, 1769-ben a tartományi biztosság al-, 1782-ben főigazgatója s belső titkos tanácsos. 1772. október 16-án grófi rangot nyert. 1777-ben a pozsonyi kerület iskoláinak főigazgatója, 1780-ban a Szent István rend középkeresztes vitéze lett. II. József császár 1783-ban kamarai elnökké s koronaőrré nevezte ki; 1785-ben Horvátország és Dalmácia bánja- s főkapitányává, két ezred tulajdonosává s a zágrábi kerület főbiztosává tette. József császár halálával Bécsbe ment és a horvát nemzet consiliáriusa lett, de már 1792-ben a törvény értelmében ezen tisztségét letette s mint magánember Bécsben, utóbb Pozsonyban és birtokain élt. Nőtlen volt, vele kihalt a Balassa család grófi ága.
[szerkesztés] Munkái
Casulae St. Stephani regis Hungariae vera imago et expositio. Viennae, 1754.
Kézirata: Elaboratum de insurrectione Hungariae Josepho II. imp. anno 1789. megvan az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában.
Based on work by