Balogh Andor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Balogh Andor (Sókút, 1846. szeptember 5. – Budapest, 1887. május 13.) országgyűlési gyorsíró, ügyvéd
[szerkesztés] Élete
Atyja Balogh András evangélikus lelkész volt; a gimnáziumot Rozsnyón s Eperjesen végezte, a jogot ugyanott hallgatta; egyúttal elsajátítva a gyorsirást, abból a jogászok számára tanfolyamot nyitott.
1866. szeptember 16-án Pestre jött Ghyczy Gyula ügyvéd irodájába. 1867. szeptember 25-én a királyi táblához joggyakornoknak vették fel; egyúttal egyetemi jogi előadásokat hallgatott. 1868. szeptember 28-án nyert ügyvédi oklevelet; ugyanazon év december 7-én országgyűlési gyorsirónak nevezték ki. 1873 májusában a nemzeti dalkör elnöke lett.
A gyorsirói körökben főképp tankönyvével, mely a gyorsirási irodalomban új iránynak lett kezdeményezője, számos szakbeli és polemikus cikkével, valamint szívós agitatori képességével szerzett nevet. Sok évig lelkes tanítója volt a gyorsírásnak Budapesten, az egyetemen és a IV. kerületi főreáliskolában (1877. szeptember 12-től 1878. június 30-ig). Külön gyorsíró kört is alapított Gabelsberger-egyesület néven s annak számára hivatalos lapot (Gabelsberger Gyorsiró) szerkesztett (1872. január 10-től), mely azonban, mint maga az egyesület is, rövid életű volt.
Balogh korán kezdett betegeskedni, s emiatt hivatalától is megvált; irodalmi s egyéb működését abba kellett hagynia. Hosszas szenvedés után szegényen halt meg.
[szerkesztés] Művei
A Bolond Miska című élclapnak 1874. júniustól rendes munkatársa volt. Tárcákat irt a Fővárosi Lapokba (1884) és az Ország Világba (1885.) Önálló munkái:
- A magyar gyorsirás rendszere. (Budapest, 1875.)
- Válaszom Markovits Ivánnak. (Budapest, 1875.)
Based on work by