Barcsay László (főispán)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Barcsay László (nagybarcsai) (Piski, 1802. május 15. – Déva. 1880. december 13.) főispán, főrendiházi tag
[szerkesztés] Élete
Barcsay László fia volt. Középiskoláit a szászvárosi református iskolában kezdte s Kolozsvárott a reormátus kollegiumban végezte; ezután a német nyelv tanulása végett a nagyszebeni szász iskolába, az úgynevezett periodolica classisba lépett; onnan 1816-ban Nagyenyedre költözött, hol a bölcseleti s jogi tanulmányokat bevégezvén, 1821-ben a József császári és királyi főherceg 2. számú huszárezredébe mint kadét beiratta magát. 1830-ban hadnagyi rangja megtartása mellett a katonai szolgálatból kilépett és nemesi kis birtokán Marossolymoson telepedett le; nemsokára Hunyad vármegye rendei által főbirónak választatott. Az 1834. erdélyi országgyűlésen az említett megyét mint követe képviselte. 1848 mozgalmas napjaiban István főherceg nádor által nemzetőri főparancsnokká neveztetett ki. 1849-ben perbe fogatván Nagyszebenben kellett vesztegelnie; míg végre a dévai tartományi bizottságot, melyre 1840-ben még V. Ferdinánd nevezte ki, ismét elfoglalhatá. Később Hunyad-megye főispánja lett.
[szerkesztés] Munkái
Barcsai Ákos erdélyi fejedelem életirásával sokat foglalkozott egy akkor kezénél volt: Vita Achatii Barcsai című latin munka nyomán; leginkább oda törekedvén hatni, hogy azoknak ferde állítását megigazítsa, kik a hires pártvezért mint Rákóczi kályhafűtőjét hozták a fejedelmi díszpolczra. Sajnos, hogy B. művei az 1848 rablások martalékaivá lettek. 1848 után a csendes idők beálltával, a költészet körében keresett vigaszt. Művei a Vida Károly Kolozsvári Futár-jában, többnyire mások által közöltettek.
)
Based on work by