Bartalis János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.
[szerkesztés] Élete
Földműves családban született, édesanyját korán elvesztette. A hosszúfalusi polgári iskola után Kolozsváron végezte a tanítóképzőt. Ezt követően Budapesten tanárképzőt is végzett, de nem kezdett el tanítani, hanem tisztviselői állást vállalt. Első verse a kolozsvári Újságban jelent meg 1914. június 25-én, majd 1916 novemberében néhány versét a Nyugat közölte. Az I. világháborúban a frontra került. 1920 és 1933 között Alsókosályon földművesként dolgozott. Verseiben Kosály mint az idilli békesség hona jelenik meg. Az Erdélyi Helikon egyik alapító tagja volt. 1933-tól Ráckevén, 1936-tól Pilisvörösváron, 1938-tól Kiskőrösön tanított. 1940-ben visszatért Erdélybe, azontúl haláláig ott élt. Ebben az évben jelent meg az Ima mindenkiért című verse a Kelet Népében. 1941 és 1959 között a kolozsvári egyetem könyvtárosaként dolgozott. 1972-ben jelent meg önéletrajza Az aki én voltam címmel.
[szerkesztés] Verseskötetei
- Hajh, rózsafa, Erdélyi Szépmíves Céh, 1926
- Napmadara, 1930
- Föld a párnám, 1930
- Világ térein gázolok, 1937
- A mezők áldása, 1942
- Pedig tavasz jő, 1957
- Új mezők és új dalok, 1959
- Nyugtalanságok, Bukarest 1969
- Veresbegymadár, Bukarest 1973
Based on work by