Bereck György
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bereck György, latinos nevén Briccius, (Vízakna, 1668? – Kolozsvár, 1720. augusztus), magyar orvos
Apja I. Apafi Mihály hadseregében harcolt. Miután a nagyenyedi református kollegiumban a teológiát, bölcseletet és orvosi tudományokat elvégezte, további kiképzés végett külföldi egyetemekre ment és Odera-Frankfurtban, Franekerában és Leidában tanult. 1695. szeptember 25-én tudori oklevelet nyert. 1696-ban hazájába visszatérvén, Kolozsváron mint gyakorló orvos működött, amiről naplójában gyakran megemlékezik, sőt arról is, hogy ez időben gyógyszertárak nem igen lévén az országban, maga készítette gyógyszereit. Különösen élénken irja le kurucvilági viszontagságait, mert neki is megparancsoltatván a Magyarországba való kimenetel, azon mostoha időszak némely részeit Károlyi Sándor tábornok mellett élte át. 1703. február 18-án a városi tanácsba választották; 1712-ben a királyi törvényszék birája, 1715-ben annak elnöke lett. Élete utolsó tíz évét mint a Kolozsmonostor requisitora töltötte.
[szerkesztés] Művei
- Disputatio medica de peripneuma. Franequerae, 1695.
- Dissertatio inaug. medica de colica passione. U. ott, 1695.
- Naplója. Pest. 1860. (Tört. Emlékek II. 77–116. l. Szabó Károly és Szilágyi Sándor írtak hozzá előszót és jegyzeteket. Ezen napló Benkő József másolatában és Kemény József gróf gyűjteményével az erdélyi múzeumba jutott; ebben külföldi útját, a kilenc éves háború mozgalmait és kora eseményeit 1693–1717. irja le; adatai pontosak, hitelesek, mert annak, amit ír, mint tábori orvos rendesen szem- és fültanúja volt, sőt még a szövetségi vezérek tanácskozásaiban is részt vett, tehát mindenről jól lehetett értesülve.)
Írt egy tankölteményt a bonctanról hexameterekben és az Élet eréről magyar verset naplójába, melyet Maizner közölt egész terjedelmében munkájában.
Based on work by