Bernakovits József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bernakovits József (Bernyákovits József) (olováci báró) (Újlak, 1765 – Kalocsa, 1821) bölcsészdoktor, kalocsai kanonok
[szerkesztés] Élete
Középiskoláit Szegeden és a váci theresianumban végezte; bölcselettudori rangot a budai egyetemen nyert; 1790-ben lépett a papi pályára és Kalocsán 1794-ben végezte a teológiát, aztán szertartásmester (ceremoniarius) lett ugyanott; 1799-től bajai plébános és esperes, majd bácsi prépost, Bács-Bodrog- és Krassó-Temes vármegyék táblabirája s 1808-ban kalocsai kanonok lett. A család 1790-ben nemességet nyert és bárói rangra emeltetett, nevét 1805. Bernátfira változtatta.
[szerkesztés] Munkái
1. Lad. com. Kollonitz. eleg. carmine supplicavit. Colocae, 1790.
2. Elegia qua laetissimum pr. Josephi pro capessenda locumtenentis regii dignitate Budam ingressum celebravit. Pestini. 1795.
3. Paean quod ser regio hereditario principi et archiduci Austriae Carolo, pro vitoriis hoc anno de Gallis reportatis. Posonii, 1796. (Károly főh. tiszteletére írt költemény.)
4. Die Stimme des Deutschen an den Ungarn. U. ott, 1796.
5. Ad procul absentem amicum de horto quodam Budensi... Pestini, 1799.
6. Ad illustr. d. bar. Josephum jun. ab Orczy de horto anglico Pestiensi. U. ott, 1799.
Based on work by