Bertits Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bertits Ferenc(Pécs, 1766 – Kaposvár, 1793. január 25.) katolikus pap
[szerkesztés] Élete
Tanult Pécsett és Budán az egyetemen, hol Katona István történetiró tanítványa volt; 1784-ben katonáskodott, azután pap lett és a teológiát s bölcseletet a pozsonyi papnevelő-intézetben hallgatta; 1790. évi május 22. misés pappá szenteltetett és Szakcson káplánkodott.
[szerkesztés] Munkái
1. Alagya, melyet ft. Vizer Ádám urat hivataljától búcsút vevő útjában illetődött tanítványi kisérik és kesergik. Pozsony, 1788. (M. Musában is 1788.)
2. Egy pár buzgó lantolat. U. ott, 1788. (Szabó András nógrádi főesperes emlékezetése.)
3. Háladatos versek. Pécs, 1790.
4. Nagy József nevenapját illető versek. Pozsony. 1789.
5. Öröm versek Szanyi Ferencz tiszteletére. Pest, 1792.
Versei a M. Hírmondóban (1792–1793.) jelentek meg, melyek egyikét II. Leopold hamvaira írta. A magyar nyelv ügyében című értekezése Pécsről keltezve a Mindenes Gyűjteményben (IV. 1790. 173. l.) jelent meg. Katona még Fábryhoz írt versét (1790.) és egy másikat Nunkovics György halálára (1791.) említi.