Charles de l’Ecluse

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Charles de l'Ecluse (Clusius Károly) (Arras, Belgium, 1526. február 19. – Leyden, 1609. április 4.) kora legnagyobb botanikusa

[szerkesztés] Élete

Atyja földbirtokos volt; előbb a jogot tanulta a leuweni, marburgi s wittenbergi egyetemeken. Az utóbbi helyen ismerkedett meg Melanchthonnal és hitvallója lett. 1550-ben Montpellierbe ment, hol Rondelet Vilmos orvos és természettudós vele az orvosi és természettudományokat kedveltette meg; ezen időtől fogva különös előszeretettel foglalkozott a füvészettel. Reánk magyarokra nézve Clusius egyénisége s halhatatlan füvészeti működése kétszeres értékkel bir, mert hazánk növényeinek felkutatása és ismertetése körül úttörő volt. Tudományának híre II. Miksa császár udvarába is eljutott, ki 1573-ban Bécsbe hívta, hol mint a császári kertek felügyelője 500 frt évi fizetéssel 1587-ig működött. Ezen idő alatt sok osztrák és magyar főúrral ismerkedett meg és korának jelesebb természettudósaival tudományos összeköttetésbe lépett, így Fabricius Pállal, Zsámboki Jánossal és Beythe Istvánnal; valószinűleg az utóbbinak buzdítására kiterjeszté utazásait Magyarországra is, hol gyakran megfordult, nevezetesen Pozsonyban, Nagyszombatban, Sopronban, Lendván, Németújvárt, a Rába vidékén, sőt egész Muraközig eljutott és Beythe Istvántól sok magyar növény nevét szedte össze s ezeket hires munkájában fölhasználta. Magyar ismerősei s barátjai közül fölemlítendő még Batthyány Boldizsár, a németujvári gróf, kinek gyakran volt vendége s ki füvészeti kirándulásaiban is kalauzolta. 1587-ben elhagyta Ausztriát és Frankfurtba költözött. Onnan hazájába, Hollándiába utazott tovább mert 1592-ben meghívta őt a leideni egyetem tanítani. 1593-ban ő alapította meg az akkoriban még kuriózumnak számító, de azóta is működő botanikus kertet. Valamint ő volt az is, aki a holland gazdaság két fontos nemzeti termékét, a tulipánt és burgonyát megismertette a helyiekkel.

[szerkesztés] Munkái

1. Rariorum stirpium per Hispaniam observatorum historia 1576.

2. Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam provincias observatorum historia. 1584. (Hazánkra nézve alapvető munka, 500-nál több ritka növényt ismertet. Ezen munkájához kötve kiadta Beythe István Stirpium Nomenclator Pannonicus-át is.)

3. Rariorum plantarum historia. 1601. (Az előbbi két munkának bővített tartalmát foglalja magában és megemlékezik abban a hazánkban és Ausztriában talált ehető s mérges gombákról, melyekről ez az első monographia.)

4. Libri exoticorum decem. Antverpiae, 1605.

A Nicotiana rustica Clusiusnál van először mint dohány méltatva.

Számos idegen füvészeti munkát is fordított latinra.