Conrad Cordatus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Conrad Cordatus (Cordatus Konrád) (Weissenkirchen, Ausztria, 1475 vagy 1476 – Stendal, 1546. április 6. előtt) hittudós, református lelkész

[szerkesztés] Élete

Szegény huszita parasztcsalád sarja, Czwittinger Dávid szerint magyar származású volt. Conrad Celtes alatt Bécsben tanult és 1505-ben lelkésszé avatták; Ferrarában licentiatusi rangot nyert, azután Rómába ment és onnét Budára, hol 1510-ben 200 arannyal javadalmazott állást nyert. A reformatióhoz való vonzalma fogságba juttatta, melyből csak hosszabb idő mulva szabadult ki. 1524. május 9. Wittenbergben beiratkozott, de már 1525-ben ismét visszatért Magyarországba s ismét 38 heti fogságot szenvedett. Philipp Melanchthon 1526. július 1. Wittenbergből Nürnbergbe küldte, hogy itt az uj gímnasiumnál tanárságot szerezzen magának; ugyanazon év őszén Liegnitzbe kapott meghivást az ottan alapított akadémiához; de ez nem lendülhetett föl, mert 1527 áprilisában Magyarországra tért vissza, hol azonban nem kapott állást. Ezután Joachimsthalban tartózkodott és megnősült; onnét Martin Luther 1528 márciusában Wittenbergbe hivta s 1529 tavaszán a zwickaui második lelkészi hivatalt eszközölte ki neki. Az ottani tanács és lelkészek közt támadt surlódások onnan is elűzték 1531. júliusban, mire ismét Luther vette őt barátságába s Georg Wizel halála után a niemecki (Wittenberg melletti) lelkészi hivatalba helyezte be. 1537 tavaszán Caspar Cruciger és Melanchton ellen heves támadást intézett, de Luther mint békítő járult közbe s júliusban az eislebeni lelkészi állást fogadtatta el vele, később pedig az időközben (1539) hittudorrá avatottat Luther a reformatiónak Brandenburgban való terjesztésére segédül hivta meg. Mint stendali püspök halt meg. Luther nagyrabecsülte állhatatosságáért s hűségéért.