Csomos János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Csomos János (Tsomos János) (albisi) (Albis, 1730. július 30. – 1768. február 9.) református lelkész
[szerkesztés] Élete
1744-ben a kolozsvári református kollégiumba ment, hol 1748-ban a togatus ifjak közé lépett. Itt a teológiában, bölcseletben és filológiában oly előmenetelt tett, hogy a héber nyelvben praesességre, azután a grammatikai osztályban nyilvános tanítóságra, majd poëseos praeceptorságra, végre pedig a kollegiumi ülnökségre előléptették. 1757-ben a dési református egyház iskolájához hívták igazgatónak, 1759-ben a fogarasi gymnasiumhoz tanítónak és segédlelkésznek. 1763-ban Bernbe ment akadémiára, hol 1765-ig volt; ekkor a dési egyház hívta meg lelkészeül; hivatalát 1766-ban foglalta el.
[szerkesztés] Munkái
Observationes philologico-criticae et critico-theologicae in quaedam Veteris et Novi Testamenti loca. Bernae, 1764.
Emlékére tartott két gyászbeszédet adott ki testvér bátyja Cs. Mihály: Igaz atyafiui szeretetnek még az halálban is megbizonyított valóságos jele... cím alatt. (Csernatoni Vajda Pétertől és Szathmári Pap Mihálytól.)
Based on work by