Czirjék Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Czirjék Mihály (sepsizoltáni) (Szárazberek, 1753 – 1798) magyar királyi testőr, író
[szerkesztés] Élete
Középiskoláit a sárospataki református kollégiumban végezte, azután katona lett. 1755-ben megyéje ajánlatára a magyar nemes testőrök közé lépett. A török háborúban bátorságáért 1788 májusában főhadnagy lett. 1796 júliusában mint kapitány a stolhoffeni és steinbachi ütközetekben sebet kapott. Mint testőr ismerkedett meg Bessenyei Györggyel és Báróczi Sándorral, kik az irodalomra buzdították.
[szerkesztés] Munkái
1. Érzékeny levelek, francziából ford. Bécs, 1785. (Collardeau és Dorat heroidjei, melyekben Heloiz és Abelard öntik ki egymásnak sziveiket; azután Blin de Sainmoretól Valičre herczegné levelei XIV. Lajoshoz és ismét Dorattól Bernardének Trumanhoz irt levele.)
2. Versek Fábris halálára. Szeben, 1789. Levele Kazinczy Ferenczhez 1784. jan. 20. Bécsből. (Uj M. Múzeum 1853. I. 501. l. és Kazinczy Levelezése I.)
Olajfestésű arcképét sepsizoltáni Czirjék Mihály 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta.