Dálnoky Nagy Sámuel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dálnoky Nagy Sámuel (Ónod, 1774 – Miskolc, 1827. szeptember 7.) főgimnáziumi tanár, költő
[szerkesztés] Élete
Dálnoki Nagy Sámuel unokája, valamint Dálnoky Nagy Sámuel királyi közjegyző nagybátyja volt. Atyja református lelkész volt; iskoláit Sárospatakon végezte s innét a miskolci református főgymnasiumba hivatott meg poéták tanítójának, mely hivatalában halálaig működött. A vidéken hires volt mint halotti énekiró és nagyobb temetések alkalmával őt kérték fel ének készítésére.
[szerkesztés] Munkái
1. Molnár Sámuel a gróf Aspermont család ügyei directora és több t. n. megyék táblabirája felett mondott oratiója. Miskolcz, 1814. (Igaz Sámuel halotti beszédével együtt.)
2. Az elszenderedett nyugvó tetemeket keseregve kisérő Melpomene, avagy halotti énekek, több más alkalmatosságokra készítetettekkel. U. ott, 1823.
A M. Kurirban (1806. I. 49. sz.) jelent meg a következő versezete: Felséges korona herczegünknek Ferdinandnak felséges szüleihez lett visszatérésének s Miskolczon nyugovóhely tartásának alkalmatosságával iratott homagiale versezet 1806. ápr. 14. (Miskolcz.) Több humoros verset irt, melyek kéziratban maradtak.
Based on work by