Dögkeselyű (film)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dögkeselyű
részlet a filmből
Rendező:	András Ferenc
Forgatókönyvíró:	András Ferenc
Főszerepben:	Cserhalmi György
Zene:	Vukán György
Operatőr:	Ragályi Elemér
Vágó:	Morell Mihály
Gyártó:	Dialóg Stúdió
Nyelv:	magyar
IMDb
PORT.hu

A Dögkeselyű András Ferenc (Veri az ördög a feleségét, A Nagy Generáció) 1982-ben rendezett, Munkácsi Miklós novellája alapján készült filmje, amely mérföldkövet jelentett a magyar filmtörténetben, s melynek sikerült megújítania vagy inkább megteremtenie a magyar bűnügyi film műfaját, elkerülve mind a hazai klisék legtöbbjét (szocialista szabotázskrimi), mind a nyugatiakat (a James Bond-filmek igen rossz képregényekre emlékeztető „maximum akció, no mondanivaló”-féle nihilizmusát), de megtartva mindkét filmtípus erényeit.

[szerkesztés] Történet

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

Az akciós-krimis elemek, a bűntény, a nyomozás, a rendkívül ötletes kaszkadőrjelenetek, autós üldözés stb. ellenére azonban a Dögkeselyű valójában nem, vagy legalábbis nem csak krimi, hanem egy keserű társadalomszatíra, középpontjában az elvei (törvény, jogbiztonság, igazság, becsület stb.) mellett a végsőkig, akár a pusztulásig is kitartó, harcát egyre magányosabban folytató, Simon Józseffel, a diplomás taxisofőrrel (akit Cserhalmi György formál meg kitűnően), aki paradox módon ezekért az elvekért kénytelen a bűn ellen bűnnel harcolni, hogy a két idős „hölgy” – profi tolvajok mindketten – által a taxijából ellopott fizetését visszaszerezze, vagy legalábbis megbüntesse a tolvajokat. A filmet az akkori időkben olyan sötét hangulatúnak tartották, hogy több szocialista országban bizonyos jelenetei (elsősorban a legvége) nélkül engedték csak levetíteni.

A film itthon és külföldön is egyaránt közönségsikert aratott, szerte a világon megtöltötte a mozik előadótermeit, és díjra is jelölték (Arany Medve). A mű az akkor már talán lassú haldoklásnak induló magyar filmgyártás egyik nagy fellángolásának tekinthető, amelyen a nyolcvanas években csak a magyar vígjáték műfaja tudott túllépni, a magyar bűnügyi-akciófilm műfaját azonban azóta sem sikerült újjáteremteni (olyan, feledhetőnek tekinthető, és a hollywoodi klisék szolgai másolását végző próbálkozások ellenére, mint a kilencvenes évek végén készült Európa Expressz vagy Rosszfiúk).