Damiani János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Damiani János (tuhegli) (Tuhegli, 1710. június 21. – ?) pozsonyi, később váci kanonok
[szerkesztés] Élete
Damiani Lukács ezredes és Edelenhausen Felicitas bárónő fia volt. 1726-ban Rómába ment, a szent Péter és Pál collegiumban végezte bölcseleti s teológiai tanulmányait és 1735. március 5. misés pappá szenteltetett föl. XII. Kelemen pápa ajánlatára Eszterházy Imre esztergomi érsek 1737. augusztus 12. pozsonyi kanonokká nevezte ki. A primási szék üresedése alkalmával Mária Terézia 1749. január 2. ugyanott primicerius vagy kántorkanonokká tette. Althan Mihály Károly váci püspök nemsokára egyházmegyéjébe vette s püspökhelyettessé s papnevelőintézeti igazgatóvá tette. Althan halála után lemondott hivatalairól és az irodalomnak élt. Végre Migazzi Kristóf bécsi herceg-érsek 1768. április 10. kinevezte a váci egyház kormányzójává.
[szerkesztés] Munkái
1. Maria dei genitrix virgo suae animationis instanti speculum sine macula. Posonii, 1758.
2. Doctrina verae Christi ecclesiae ab omnibus praecipuis antiqui, medii et novi aevi haeresibus vindicata complectens bis centum famigeratissimas controversias in canonicis scripturis, solidisque rationibus fundatas. U. ott, 1760.
3. Justa religionis coactio, seu apodixis quod reges, principes, magistratus, et dynastiae romano-catholici, habita occasione et opportunitate, possint, ac debeant acatholicos in suis ditionibus commorantes, cogere, mediis etiam violentis, imo et extremis (quoties mitiora non prosint) ad amplectendam veram et unica salvificam romano-catholicam fidem. Editio altera. Budae, 1763. (A m. kir. helytartótanács 1770. jún. 25. kelt rendeletével elkoboztatta.)
Kéziratban: Maria triumphans és Examen libri Symbolici Russorum (1778.)
Based on work by