Delta–3
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Delta-3 egy két fokozatú amerikai hordozórakéta, amelyet a Boeing gyártott. Először 2000. augusztus 21-én indult sikeresen. Eddigi három indításából kettő sikertelenül végződött, a harmadikon csak egy próbaterhet vitt magával. 3800 kg-t állíthat átmeneti geostacionárius pályára, ami kétszer több a Delta-2-nél, és 8290 kg-t alacsony Föld körüli pályára.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történet
Az 1990-es években a műholdak tömege folyamatosan nőtt. Nyilvánvaló volt, hogy a Delta-2 sok terhet nem tud magával vinni. A Delta egy viszonylag összetett hordozórakéta volt, amelyet inkább rugalmasságáért és alacsony építési költségéért terveztek, mint a működési költsége miatt. Ezért fogott neki a Boeing egy erősebb és olcsóbban kezelhető rakéta fejlesztésének.
Az első indítás 1998. augusztus 27-én Cape Canaveralból kudarccal végződött, amikor a Delta-2-től kölcsönzött szoftver irányítási hibát okozott az első fokozatnál. Az irányítás elvesztése miatt a rakétát megsemmisítették. Az orrkúpban lévő Galaxy X (Hughes HS601 HP) távközlési műhold az Atlanti-óceánban végezte.
1999. május 4-én a második indítás is sikertelen volt. Repedés történt és a második fokozat idő előtt leállt. Az Orion-3 (Hughes HS601) műhold használhatatlan pályán ragadt.
A harmadik repülésen, 2000. augusztus 23-án a DM-F3-at vitte magával, amely egy HS601 távközlési műhold makettje volt és amelyet szenzorokkal láttak el a rakéta adatainak mérésére. A végső pálya valamivel kisebb volt a vártnál (26 000 km helyett 20 600 km), de a repülést sikeresnek mondhatták. Valószínűleg ez volt a Delta-3 utolsó repülése a hanyatló űripar, a korábbi két kudarc és az új Delta-4 fejlesztése miatt.
[szerkesztés] Leírás
Delta-3 | |
---|---|
Magasság: | 35 méter |
Átmérő: | 4 méter |
Tömeg: | 301 450 kg |
Fokozatok: | 2 |
A Delta-3 a Delta-2 kerazin/oxigén első fokozatával rendelkezett. A komplex és kevésbé hatékony felső fokozatot egy fejlettebb hidrogén/oxigén fokozatra cserélték. A gyorsítórakéták nagyobbak voltak. Az új orrrészben nagyobb terhek fértek el. Az első fokozatot módosították, hogy több hajtóanyagot vigyen magával. Hosszát is lekicsinyítették, hogy nagy magasságú keresztszélben elkerüljék az irányítási problémákat.
A felső fokozat kriogén hajtóanyagát Pratt & Whitney RL10 hajtóművek használták. A folyékony hidrogén tartály 4 méter átmérőjű volt, a Space Shuttle külső hajtóanyagtartályán is alkalmazott borítás takarta, amelyet a Mitsubishi Heavy Industries gyártott. A különálló, 2.4 méter átmérőjű folyékony oxigén tartály a korábbi típusoktól vették át. A Centaur felső fokozat RL10 hajtóművei az új RL10B-2 konfigurációban voltak.
A gyorsítórakéták Alliant GEM-46-ok voltak, másnéven GEM LDXL (Large Diameter Extended Length). Hosszuk 14.7 méter, átmérőjük 1.15 méter. A Delta-2 gyorsítórakétáinak hossza 13 méter, átmérője 1 méter. Indításkor hatot gyújtanak, a többi hármat repülés közben. A Delta-3 jelzése a Delta-2 négyjegyű rendszerében 8930.
Fokozat | Hajtómű | Tolóerő | Isp | Égési idő | Hajtóanyag |
---|---|---|---|---|---|
Gyorsító fokozat (9db) | GEM 46 | 628.31 kN | 273 mp (tengerszinten) | 75 mp | szilárd |
Első fokozat | Rocketdyne RS-27A | 1085.79 kN | 254 mp (tengerszinten) | 320 mp | LOX/Kerazin |
Második fokozat (Centaur) | Pratt & Whitney RL-10B | 110.03 kN | 462 mp | 700 mp | LOX/LH2 |