Doboz

Ősi magyar falu. Hajdan mocsaras, tölgyerdő közepén (tölgydoboz) Szent Istvántól II. András királyig királyi sertéshízlaló hely, majd Huszt, Pázmán és Aba család birtoka. A XVI. században a koronára szállt, majd a XVII. században a Veres családé a terület. A XVIII. században a fellázadt rácok kifosztják. Legutóbb a Wenckheim család birtokának központja, a kastélyépület jelenleg általános iskola, melyet a XIX. század második felében Ybl Miklós tervezett.

Doboz helynév eredetén még mindig vitatkoznak a szakemberek. A "Duboz" – "Doboz" pár magyarázata alapján Doboz nevének eredete a szláv "dub, dubova, dubovy = tölgy, tölgyesből" vezethető le.

[szerkesztés] Nevezetességei

A volt Wenckheim kastély parkjában lévő neoromán római katolikus templom és mauzóleum a környék dísze, a köznyelv szerint: "ékszeres doboz", melyet Nikolaus Schiedek bécsi építész tervei alapján építettek.

A templom alapjának kiásását 1897-ben kezdték el és elkészülte után 1902. június 7-én szentelték fel. A templom felszentelésére 100 lovas, csizmás legény – a csizmaszárukban méteres nemzeti lobogóval – előrelovagolt a gerlai hídhoz a felszentelést végző püspök elé és onnan ünnepélyesen vonultak a templomba.

Számos jelképben megfogalmazott tanítás teszi otthonossá a látogató elé táruló képet: a templomba belépve szembeötlik az oltár fölötti Szűz Mária Szíve mozaik. A kép háttere aranyozott. A romlástól megőrzött, mennybe fölvett asszony keze fölött tartja jutalmát: az élet koronáját. Alatta két angyallal kísért két bárány: balról a hétpecsétes élet könyvével, jobbról a feltámadás zászlajával: mindkettő Krisztust jelképezi. Az örökmécseseket tartó két angyal alatt pávákkal díszített tartópillérek. A páva már az ókeresztény művészetben igen kedvelt motívum volt, ami egyrészt azon az ókorba visszanyúló elképzelésen alapszik, hogy húsa nem romlandó, másrészt, hogy szétterülő farktollai az eget elképezik. Ezért válhatott a páva a halhatatlanság és az örök élet szimbólumává.

A kereszt vízszintes szárai alatt két ikon, melyek a templomépíttető, gróf Wenckheim Dénes és Frigyes védőszentjeit ábrázolják. Szent Dénes, aki római-gall püspök volt, a III. század közepén a mai Párizs elővárosában hirdette az evangéliumot. Mint a város első püspöke, megszervezte az egyházi életet, de munkatársaival együtt Valerianus császár üldözése alatt lefejezték. Szent Frigyes pásztorból lett tudós és szent, premontrei szerzetes.

A mozaik sarkaiban kis hatszögek: a felső egyiptomi márványból, az alsó sarokban lévő fekete hatszögek pedig görög márványból vannak.

A tabernákulum (szentségház) kis kupoláját négy stilizált pelikán veszi körül. A néphagyomány szerint a pelikán teljesen feloldódik a kicsinyei iránti szeretetben. Ezek csőrükkel szüleik arcába vágnak, mire a szülők visszavágnak, de ettől a fiókák elpusztulnak. Később megbánják tettüket, három napig siratják kicsinyeiket, melyeket megöltek. A harmadik napon aztán az anya odamegy hozzájuk, csőrével felhasítja oldalát, s a halott testekre kiomló vére feltámasztja őket. A pelikán a középkori művészetben Krisztus kereszthalálának igen elterjedt szimbólumává vált, hiszen a Mester alkotott bennünket, de mi megütöttük. Ő azonban felmagasztaltatott a kereszten és felnyitott oldalsebéből vér és víz folyt. Ezzel a lelki eledellel élteti és táplálja övéit.

A tabernákulum ajtaja fölött galamb jelképezi a Szentlélek jelenlétét. Tekintetünk a kereszt függőleges szárán fölfutva két báránnyal találkozik. A bal oldali egy könyvön áll, melynek hét pecsétje van. A Jelenések könyvének ábrázolása az Isten jobbjában lévő hétpecsétes könyvről szól, melynek átvételére egyedül a Bárány méltó: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek és véreddel megváltottad az embereket Istennek..." (Jel 5,9). A jobboldali bárány a feltámadási zászlóval a Keresztelő Szent János által megjövendölt áldozati bárány, vagyis Krisztus, ő veszi el a világ bűneit." (Jn 1,29)

Fadrusz János oltárfeszülete carrarai márványból megformált alkotás, másolat, melynek eredetije Pozsonyban található. A művész úgy készítette a corpust, hogy felköttette magát a karjainál és az önmagáról készült fotók alapján mintázta meg Krisztus alakját.

A plébániatemplom búcsúünnepe szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján van. 335. szeptember 13-án Jeruzsálemben ünnepélyesen felszentelték a Szent-sír bazilikát. Ez a nap egyben a Szent Kereszt megtalálásának napja is volt. Másnap, 14-én először mutatták meg a népnek, felemelték, felmagasztalták a megtalált Keresztet.

Közvetlenül az ókereszténykor után alakult ki az a keresztény gyakorlat, mely szerint már a gyermekeket is el kell vezetni minél előbb Jézus ismeretére. A gyermekkeresztség és a katekézis, hitoktatás a fiatal gyermekkorban a keresztény nevelés alapjaihoz tartozott. Ha minden egyéb jóba: ismeretekbe, művészetbe, tudományba kezdettől fogva bevezetik a szülők gyermekeiket, miért éppen a számukra legfontosabbat tagadnák meg tőlük: Isten ismeretét. Ennek a szellemiségnek a kifejezője a pólyába takart gyermekkel díszített keresztelőkút, mely az oltártól balra látható a szintén salzburgi márványból készült szenteltvíztartóval. A gyermeklánc kifejezője annak a közösségnek, melynek tagjává válik a megkeresztelt. A keresztény közösséghez és az Istenhez való kötődés szilárdságát a márvány keménysége sugározza. Az ókeresztény teológiában Krisztus feltámadása a teremtés nyolcadik napjának számított. A földi hét napos hét utáni nyolcadik nap: az Utolsó Ítélet és az Örök Élet kezdete. A keresztelő medencék és keresztelő kápolnák nyolcszögű alaprajzát ezért úgy kell értelmeznünk, mint a Krisztus nevében végzett keresztelés utáni új életre való utalást.

A szószék, melyről az Örök Élet Igéjét hirdetik, szintén nyolc oszlopon áll. Ezek tövében két-két teknősbéka és csiga látható. A reneszánsz állatszimbolika átvette a teknősbéka antik jelentéstartalmát: páncélja miatt a szüzességet, lassúsága miatt a megfontolt okosságot és a türelmet jelenti, miként a csiga is. A csigát szűznemzéssel szaporodónak vélték, ezért a kagylóhoz hasonlóan Mária szüzességét is jelképezheti, sőt a feltámadásra is utalhat: tavasszal feltöri azt a védőréteget, amelyet ősszel házának kijárata elé húzott.

A szószék közepén, mely a római Szent Péter bazilika szószékének terméskő-másolata, ritka ábrázolásmódban a Szentháromságot találjuk. Az Atya Ősöregként áll Jézus és a Lélek felett. Krisztus függőlegesen rögzített karja itt a helyszűke miatt használt ábrázolási mód. A szentháromság-ábrázolást veszi körül a négy evangélista jelképeikkel balról jobbra: Lukács, s fölötte az ökör Krisztus áldozatát, kereszthalálát jelzi; Máté, akinek ismertető képe az ember: Krisztus emberré válását tanúsítja; Márk a mindenen győzedelmes oroszlánnal a feltámadásra figyelmeztet; János madara a sas: magasröptű teológiájának és Krisztus mennybemenetelének szimbóluma. A szószékre bevezető ajtón: a Szentháromság háromszögében Isten mindent-tudását és mindenhatóságát jelképező szem figyeli a jókat és a rosszakat egyaránt.

Az oldalsó bejárat mellett a századelő lelki megújulásának emléke: a missziós kereszt, mely az egész egyházközséget átfogó lelkigyakorlat és szentgyónás időpontjait jelzi.

A főbejárattól balra a templomépíttető nevét őrző márványtábla található.

A templom belső bútoraihoz hasonló faragásokkal és intarziákkal készült a gyóntatószék, mely átlósan helyezkedik el a keresztelőkúttal. Ott a csecsemők az áteredő bűntől tisztulnak meg, ez itt pedig a lelki megtisztulás lehetősége a már öntudatra ébredt keresztény számára.

A két stallumsor díszes intarziákkal és drága kézi faragással készült: a gróf gazdasági vezetőinek helyét az intarziajelképek mutatják.

Az oltár mögötti mozaikkép az uralkodó Istent ábrázolja hat angyallal körülvéve, akik az imádás áldozatát ajánlják föl. Az Atya fejét 12 csillagból álló korona veszi körül. A 12-es szám: szent szám, Izrael 12 törzsére, a kisprófétákra, apostolokra, hónapábrázolásokra utal. Az apokalipszis, azon belül a mennyei Jeruzsálem leírására jellemző szám.

A boltív közepén levő Krisztus-monogramban öt rózsaszirom: a pentagram, mint titkos jel a keresztény kultúrkörben is a démoni hatalmak (boszorkányok) elleni védőjelnek számított; erre utal régi magyar neve: boszorkányszög. Az öt rózsa jelképezi Krisztus öt szent sebét, mely a Sátán kereszten való legyőzetésére emlékeztet.

A KRIPTA

A kripta külsejét díszítő kőfaragások:

A falakon a bagoly – éjszakai madár lévén a sötétséget jelenti –, emlékeztet arra a sötétségre, ahová Krisztus feltámadása hozza el a világosságot. Ezt jeleníti meg a bejárat fölötti sírból kiemelkedő Krisztus is és a mögötte fölkelő Nap.

Jézus sírját közrefogó sasok és oroszlánok: a sast ősidőktől fogva számos nép a legerősebb madárnak tartotta, mely legmagasabban tud repülni és melynek legélesebb a látása. Ezért vált az isteni és a királyi hatalom megszemélyesítőjévé, a Nap szimbólumává és az ég küldöttévé. Ezt a tartalmat egészíti ki a keresztény sasszimbólika, melyszerint élete végén felszáll a Naphoz, illetve megfürdik egy forrásban, és ettől megfiatalodik.

Fiókáival is felszáll a Napig, és csak azokat ismeri el sajátjának, amelyek el tudják viselni a Nap sugárzó fényét. Az ókeresztény szarkofágokon és síremlékeken a feltámadás keresztény reménységére utal. A két oroszlán – mint negatív jelkép: az emberre leselkedő kettős halált, a testit és a lelkit jelképezi. Pozitív tartalmú viszont Krisztus ősatyjának, Júdának az oroszlánja. Jákob megáldva fiait kiemeli Júda erejét és elsőbbségét testvéreivel szemben: "Fiatal oroszlán lesz Júda..." (Ter 49,8)

A bejárati ajtó boltívében a Wenckheim család címerét láthatjuk.

Belépve szemünk elé tárul a legnemesebb és a legtartósabb anyag sugárzása, mely az isteni tökéletességet és az örökkévalóságot szimbolizálva válik a mozaikképsor hátterévé. A Nap és a Hold mellett a csillagok is szerepelnek a világ teremtésének ábrázolásainál. A mennyei, az isteni szférát általában kék vagy arany csillagos éggel jelzik.

A bejárattal szemben levő mozaik Jézus születését ábrázolja. Szűz Mária jobbján a Dávidi hatágú csillag és Krisztus apokaliptikus jelképe: az alfa és az omega látható: a Kezdet és a Vég. Jobbra Pieta-ábrázolás, melyet Mária Magdolna és János evangélista fog közre. Közvetlenül a bejárat fölött a feltámadás mozaikja, balra ettől pedig Szent Lukács evangélistát idézi a mennybemenetel eseménye: "Et factum est, dum benediceret illis, recessit ab eis et ferebatur in caelum." "Áldás közben megvált tőlük és fölemelkedett az égbe." (Lk 24,51)

A kápolna baloldali részében van a templomépíttető Dénes gróf sírja. Rajta kívül a Wenckheim család két másik tagja, idősebb és ifjabb Rudolf és a család házi lelkésze és testvére: Steib János és Mária vannak eltemetve.

TEMPLOMKÜLSŐ:

A templom homlokzatát díszíti a fülkében elhelyezkedő Mária szobrocska a gyermek Jézussal. Alatta az ajtó boltívén az ítélő Krisztus, Pantokrator fogadja a belépőt. Jobbját áldásra emeli, baljában az élet könyve teszi bizalmat sugárzóvá a neoromán stílus kissé feszes, érzelmektől mentes ábrázolásmódot. Művészi kivitelezésűi vízköpők törik meg az oldalfal vonalát és a bástya ívét. A templom mennyezete műszaki szempontból jelentős, mert vasbeton építmény, s mint ilyen, az elsők közül való az országban.