Drágffy János végrendelete

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Drágffy János végrendelete, Drágffy János országbíró Mohács mezején 1526. augusztus 27-én kelt végrendelete.

Drágffy János nevéhez egy másik nyelvemlékünk is köthető, Drágffy Mária kelengyelajstroma. Drágffy mint országbíró vitte a mohácsi csatában az ország nagy zászlaját, s a csatában maga is elesett. Végrendeletének egy másik, teljesebb változata megjelent a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1818. évi évfolyamában, ám az a változat elveszett, ez annak többé-kevésbé hű egykorú változata. A nyelvemléket ma az Országos Levéltár őrzi. A végrendelet szövege:

„Drágffy János testamentomlevelének mássa.

Drágffy János béltöki, Középső Szolnok vármegyének és Karasznának örökké való ispánja, köszönetemet és magam ajánlását írom néktök mint jó leányomnak és jó szolgáimnak. Tudjátok jó lyányom, Homonnay Katalin, és jó szolgáim, Berendi Dávit komám és jó opmester uraim, Bánjázi Pál, Daróczi Estván, Vay Mihály, Majádi János, Burián Pál, Kaplyan Imreh, ti és jó Demeter és Rumi Ferenc -házaimat ti reátok bíztam- minemü testamentomokat én házamnál Erdőd várában ti előttetök töttem vala, üdvösségnek dolgában eggy kevés helyen nem tetszik én nékem, mellyeket rövideden előszámlálok.

Az espitályra nagy gondot viseljetek, az szegények benne meg ne éhezzenek. Az oláh falút, Gyűrűst és az erdődi kilencedet, vámot az espitálynak hagyom. Hikófalvát és Mindszentben, Szakácsiban való részeimet, az erdődi dézsmát hagyom az erdődi plébánossághoz. Az misék az zsoltárok Erdődön, Béltökön meg ne fogyatkozzanak, úgymint az Szent Anna asszony miséje és az Conceptio Mariae mindennap mondassanak., pénteken az Humiliavit, szombaton az Egredimini el ne hagyattassanak, az isteni szolgálatok meg ne alodjanak, mert az én lelkemnek üdvössége ezekből lészen.

Továbbá jó leányom, Homonnay Katalin asszony, jó komám, Dávit uram és jó opmesterim, kik az testámentomtételben én velem jelen voltatok, mikor írtam, megemlékezzetek mindenekről és jól eszetekbe vegyétek, micsoda az én akaratom. Feleségemnek az mit hattam az Erdődön tött testamentomban, uraságában hagyom. Kis lyányomnak, Zsófinak hagyom Máramarosbeli jószágomat. Farkas fiamnak hagyom Erdőd várát, Andrásnak Kővárat. Gáspárnak, Boldizsárnak hagyom Szalában Kanizsay László attyámfia jószágát mindenestül fogván. Jól tudjátok, miképpen volt az kontraktus köztünk, melly kontaktuslevél nállatok vagyon. Én elvégeztem az én attyámfiával, húgommal, Drágffy Mária asszonynyal minden dolgot jó végre. Gáspár fiamat es bébocsáttam az kanizsai jószágba, Boldizsárt es utánna bocsássátok. Sólyomkőt, Micskét, Szentlázárt, Pacalt vidékestől, Csehit tartományostul hagyom Magdalnának és Ferencnek. Valamelyiket Magdalna szereti, azt vegye.

Sólyomkőnek és jól tudjátok minden eredetit és fundamentomát -levele es az kővári tárházomban vagyon az nagy fekete szekrénben- miképpen az én kegyelmes uram, Lajos király ű felsége adatá Prini Imrehnek, nádrespán uramnak az én váramat, Debrő várát mind tartományostúl, úgymint cserébe. Nádrespán uramnál tízezer forintba vagyon Debrő vára, én nállam Sólyomkő viszontagképpen tízezer forintba vagyon. Ennek dolga békeségben hagyattatott.

Az erdődi testamentomomban hattam vala Magdalnának tízezer forintot; de jól tudom, hogy az pénz naponként elkél; nem tudom, Magdalna lányom míg él, azért az mint elrendeltem, így akarom hogy legyen.

Annak utánna koma Dávit uram, mikor én valék Erdélyben Retteg nevő városban az én attyámfiaival, úgymint erdélyi vajdával, Szepesi Györgygyel, Somi Gáspárral és Apafi Miklóssal, az atkárival, akkor te es jelen valál velünk. Tudod, mit végeztünk, melly dolgokrúl most én nekem nem szükség emlékeznem. Vajda uramat minden szükségtekben megtaláljátok, semmi módön tűlle el ne idegenűljetek. Ez minden gondotokra szorgalmatos gondot visel, és ti néktek oltalmúl hagyom az én attyámfiát, vajda uramat.

Ez testamentomlevelet írtam az én jámbor attyámfiai előtt, kiket előszámlálok: váradi pöspök előtt, kinek Prini Ferenc a neve, Dézsházi Péter előtt, Nádasdi Mátyás, Nádasdi Balázs, Ramocsa Márton, Pestesi Ferencz, Sarmasági Miklós, Berendi György előtt írtam. Az úr Istenért kérlek és a Szűz Máriáért, az ű fiáért, az Krisztusírt: ebben egyebet ne tegyetek és ez levélnek mássát mindjárást vajda uramnak küldjétek Erdélybe.

Ez testamentomlevél költ Mohács mezején, Szent János nyaka vágása napjának előtte való hétfőn, az felsége táborából, Lajos királyéból, mikor írnának ennyé esztendőben: ezer ötszáz huszonhat.”

[szerkesztés] Források

Zolnai Gyula: Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (Budapest, 1894)