Duray Miklós

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Duray Miklós (Losonc, 1945. július 18.) szlovákiai magyar politikus, író, eredeti foglalkozása szerint geológus.

Felesége a matematikus Szabó Zsuzsanna, egy gyermeke van, az 1989-ben született Áron Bálint. Édesanyja, Zvoda Mária (1910-) Losoncon volt tanító, édesapja, Duray Endre (1908-1980) jogász volt.

Tartalomjegyzék

1 Szakmai pályája
2 Politikai pályája
- 2.1 A Prágai Tavasz bukásáig
- 2.2 A Charta 77 korszaka
3 Könyvei
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Szakmai pályája

Magyar tannyelvű iskolákba járt, Losoncon alapiskolába, majd Füleken középiskolába. Érettségi után 1962-1963-ban munkásként dolgozott. 1963 és 1971 közt a pozsonyi Comenius Egyetemen tanult és általános geológusi diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányait a Prágai Tavasz eseményei közepette megszakította (1965-től aktívan politizált). 1972 és 1973 között a pozsonyi Talajtani és Növénytáp Kutató Intézet tudományos segédkutatója, 1973 és 1977 között a Szlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének ösztöndíjasa. A következő tizenkét évben a Doprastav híd- és közút építő állami vállalatnál dolgozott geológusként. 1988 és 1989-ben az Indiana University of Pennsylvania vendégtanára volt, a kommunizmus bukása után azonban visszatért Szlovákiába és a politikai pályára lépett.

[szerkesztés] Politikai pályája

Duray Miklós 1999-től a Magyar Koalíció Pártja ügyvezető alelnöke. Politikusi pályája a kommunista rendszer idején indult, publikációs tiltások, rendőrségi zaklatás, letartóztatások kísérik. Duray a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközileg legismertebb ellenzéki politikusává vált.

[szerkesztés] A Prágai Tavasz bukásáig

Politizálni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok) tagjaként kezdett, amelynek 1966-ban központi bizottsági tagjává, 1968-ban egy évig elnökségi tagjává vált. A pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjusági Klubjának elnöke volt 1965 és 1968 közt, ezekben az években a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szervezője is volt, 1968-ban pedig megalapította az ugyancsak független, ifjúsági klubokat koordináló Módszertani Csoportot. Ugyanebben az évben alapítja és vezeti a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelyet a következő év novemberében a belügyminisztérium betiltott. Duray 1969 végén lemondott a Csemadokban viselt tisztségeiről. A következő évben a szervezetből is kizárták, megtiltották számára a politizálást és a publikálást. Hatéves szünet következett.

[szerkesztés] A Charta 77 korszaka

Duray 1977-től tért vissza a közéletbe. Előadásokat tartott magyar egyetemistáknak és vitába szállt a Charta 77-et bíráló értelmiségiekkel. Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-tól kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolásaellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett. 1979-ben részt vett a Bibó-emlékkönyv megírásában és felesége közvetítésével kapcsolatba került a Charta 77-tel.

A következő években megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és letartóztatták. 1983 elején még vizsgálati fogságban volt. Mellette foglalt állást a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része. Külföldi nyomásra felfüggesztették a perét. Még ugyanebben az évben aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták. Emiatt tiltakozott többek közt az Amnesty International és a PEN Club amerikai tagozata. Tizenöt hónapos fogvatartás után szabadon engedték, a rendőrségi zaklatások azonban ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, többek közt részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is.

1988-ban belépett a magyar demokratikus ellenzék létrehozta Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amelyből később létrejött az SZDSZ párt. Előadást tartott az MDF egyik fórumán is a Jurta Színházban. Ugyanebben az évben a bécsi EBEÉ utóértekezlet amerikai delegációjának nyomására visszakapta útlevelét és kiutazási engedélyt kapott. A Pennsylvaniai Egyetem (University of Pennsylvania) meghívására feleségével az Egyesült Államokba utaztak. A meghívás a geológusnak szólt, de az egyetemen politológiával foglalkozott. Szakmailag Chászár Ede politológia professzor, anyagilag a Hungarian Human Rights Foundation és Soros György támogatta.

1989-ben az amerikai ügyvédek emberjogi szervezetének közbenjárásával nagy nehezen engedélyt kapott a hazautazásra. Decemberben már a kommunista rezsim bukása után felálló új csehszlovák kormány miniszterjelöltje volt, de a tárgyaláson Csehszlovákia Kommunista Pártját képviselő Marian Čalfa későbbi kormányfő körének vétójára a jelöltek közül egyedüliként mégsem vált a kormány tagjává.