Fátimida-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Fátimida-dinasztia, (arabul الفاطميون, al-Fátimijjún, szó szerint fátimidák) síita uralkodóház volt, amely a Magreb, Egyiptom és a Levante különböző területeit uralta 910. január 5. és 1171 között. A fátimida szót különböző nyelvekben a kalifátus alattvalóira is alkalmazzák. Az állam uralkodó elitje a síita iszlám iszmáilita ágához tartozott. Az uralkodók egyben imámok, tehát vallási vezetők is voltak, sőt egyesek magukat Mahdínak, azaz Megváltónak nevezték.

[szerkesztés] A fátimidák felemelkedése

Az uralkodóház a mai Tunézia akkor Ifríkija néven ismert részéből eredt, de miután 970 körül elfoglalták Egyiptomot, új fővárosuk Kairó lett és így Egyiptom lett a birodalom középpontja. Hatalma csúcsán a birodalom magába foglalta Észak-Afrikát, Szicíliát, Palesztinát, Szíriát, Afrika vörös-tengeri partvidékét, Jement és a mai Szaúd-Arábia Hidzsáz régióját.

A dinasztiát 909-ben alapította Abdullah al-Mahdi Billa, aki a Prófétától származtatta családját: Mohamed lányától Fátima az-Zahrától (illetve férjétől, a negyedik kalifától, egyben az első síita imámtól, Ali ibn Abi Tálibtól). Innen ered a dinasztia neve.

Abdullah al-Mahdi gyorsan kiterjesztette uralmát a középső Magrebre (a mai Marokkó, Algéria, Tunézia és Líbia). A mai Tunézia területén új fővárost építtetett, Mahdiát.

A fátimidák 972-ben hódították meg Egyiptomot, ledöntve a trónról a rövid életű Iksidid dinasztiát. Új fővárost alapítottak al-Kahirat néven, a mai Kairót. A név jelentése "a Leigázó", utalás a Mars bolygó megjelenésére. A dinasztia ezután lendületesen folytatta a terjeszkedést a Földközi-tenger térségében.

Adminisztrációjukra a térség más államaitól eltérően az örökletes tisztviselői pozíciók elutasítása és a vallási tolerancia volt a jellemző. Az iszlámnak az uralkodóktól eltérő ágaihoz tartozók, mint a szunniták ugyanúgy hivatalhoz juthattak, mint a síiták, sőt keresztények és zsidók is kerülhettek magas állami hivatalokba. A kivétel ez alól "az őrült kalifa", al-Hákim bi-Amr Alláh uralkodása volt.

[szerkesztés] Hanyatlás és bukás

Az 1040-es években Észak-Afrika kormányzói, a Zírídák kikiáltották függetlenségöket és áttértek az "ortodox" szunnita iszlám hitre. A szakítás vezetett a fátimidák feltüzelte Banu Hilal törzsek pusztító észak-afrikai inváziójához. 1070 után Egyiptomon kívül már csak alig több, mint a Levante maradt a fátimidák ellenőrzése alatt. Szíriai birtokaikat a török invázió szakította el, majd Palesztinában megjelentek a keresztesek. A fátimidáknak végül csak Egyiptom maradt.

Miután a fátimidák politikai rendszere az 1160-as években összeomlott, 1169-ben a szeldzsuk török Zengida-dinasztiából származó Nur-ad-Din hadvezére, Szaladdin elfogalta Egyiptomot is, majd megalapította saját uralkodó dinasztiáját, a szunnita Ajjubida-dinasztiát.

[szerkesztés] Fátimida imámok

• Abdullah al-Mahdi Billa, 910 – 934
• Mohamed al-Kaim bi-Amr Allah, 934 – 946
• Iszmail al-Manszúr Billa, 946 – 953
• Mádd al-Muizli-Din Allah, 953 – 975, Egyiptom meghódítója
• Nizar al-Aziz Billa, 975 – 996
• al-Hákim bi-Amr Alláh, 996 – 1021
• Al-Zahir lilzaz Din Allah, 1021 – 1036
• Mádd al-Musztanszir Billa, 1036 – 1094
• Al-Mustali Billa, 1094 – 1101; az őt követő trónharc vezetett a Nizari szekta elszakadásához.
• Al-Amir bi-Akam Allah, 1101 – 1130; az út követő Fátimidákat már nem ismerte el imámnak az iszmaili hit musztáli ága.
• Abd al-Madzsid al-Hafiz, 1130 – 1149
• Al-Zafir, 1149 – 1154
• Al-Faiz, 1154 – 1160
• Al-Adid, 1160 – 1171