Farkas András

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Farkas András vagy humanista nevén Andreas Lupus (Esztergom, ? -?) 16. századi magyar író.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Műve
3 Lásd még
4 Forrás

[szerkesztés] Élete

Esztergomi származású, 1531. október 18-tól a wittenbergi egyetemen diákja; Gálszécsi Istvánnal, diáktársával szoros barátságban volt. Ezt a barátságot hazatérve is ápolták. Farkas reformátori tevékenykedéséről semmi tudomásunk sincs, ha csak nem ő az az András pap, ki egy Péter nevű pappal együtt 1547-ben Debrecenben tartózkodott. Hihetővé teszi ezt Farkasnak azon politikai pártállása is, mellyel magát János király hívének vallja.

[szerkesztés] Műve

Az zsidó és magyar nemzetekről (Cronica de introductione scyittarum in Vngariam et Judeorum in Aegypto) Krakkó, 1538. 8-rét 16 lapon. Gálszécsinek A Keresztyéni Tudományról való rövid Könyvecskéje című munkájával együtt került nyomtatásra s azzal összefűzve jelent meg úgy, hogy a nyomtatási hely és évszám is csak Gálszécsi munkájának címlapjain állt; Farkas Cronicája pedig mint függelék, helyet és évszámot nem viselő címmel lett hozzácsatolva. Gálszécsi munkája végleg elveszett.

E verses krónika három szöveg szerint maradt fenn: az első egy 18. századi s nem Cornides által írt másolat a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában; a második azon 1552 után készült lenyomat, mely az Akadémia s az Erdélyi Múzeum könyvtárában található Hoffgreff-féle ének gyűjtemény M2-O4 levelén következő cím alatt látható: Miképpen az wr isten izraelnec nepet egiptomból es hasonlokeppen az magyarokat szithiabol kihoszta; harmadik az, melyet Bornemisza Péter énekeskönyve (Detrekő 1582.) 263-267. levelén olvashatunk Az sido es magyar nemzetről címmmel.

Miképpen az Vristen stb.; szövegét Toldy Ferenc is kiadta (A magyar nyelv és irodalom kézikönyve. Pest, 1855. I.; végre Szilády Áron a Magyar Költők Tárában Budapest, 1880. II. 13-24. l. újra kiadta: Az zsidó és magyar nemzetről c.; az egész 354 verssorból áll.) Cornidesnél és Hoffgreffnél különböző, némileg módosított hangjegyek állnak az ének kezdetén, melyek közül az eredetinek tartható Cornides-félét megfejtve, énekre és zongorára átírva kiadta Mátrai Gábor (Történeti, bibliai és gúnyoros magyar énekek dallamai a XVI. századból. Pest, 1859.) Ezek a nyomtatásban megjelent legrégibb magyar hangjegyek.