Gálffy Mihály
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Martonosi Gálffy Mihály (Firtosmartonos, 1817. – Marosvásárhely, 1854. március 10.) magyar vértanú, ügyvéd, kardvívóbajnok,
A nagymúltú székely – részint primor, részint lófő, – három ágú (martonosi, síkabonyi és szombatfalvi) Gálffy-család sarja. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnáziumot Székelykeresztúron, jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1843-ban, az alma materében rendezett, nagyszabású vívóversenyen, mindenkit, még két vívómestert is maga mögé utasítva győzedelmeskedett. Előbb Székelykeresztúr szolgabírája, majd 1848-ban ügyvédi irodát nyitott Marosvásárhelyen. Megnősült, két gyermeke született. Testvérbátyjának dédunokája, Lányi Zsolt kisgazdapárti magyarországi országgyűlési képviselő (1990 és 2002 között), aki erdélyi örmény ősei jogán kisebbségi képviselő lett 2002 októberében (az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesülete az országos örmény kisebbségi önkormányzat elnökének is jelölte). Leszármazottja még Gálffi László színművész.
A Makk József nevével fémjelzett Makk-féle összeesküvésben fölkérték, hogy a száműzetésből való hazatérését tervezgető Kossuth Lajos erdélyi hatalomrajutását előkészítse. Minden a legnagyobb titokban folyt, de a francia kormány a megígért segítség helyett elárulta a magyarokat közös ellenségüknek, a bécsi kamarillának. Azok addig semmit sem tudván a dologról, kémeket küldtek ki Erdélybe, majd újabb árulás folytán (a beépült áruló Bíró Mihály kisgörgényi(nem véletlen!) földbirtokos, a "székely Júdás" volt, aki már '48-ban is gyanúsan viselkedett, '49-ben – pedig – alkalmasint beszervezték az osztrákhű hatóságok) az összeesküvést felgöngyölítették, vezetőit Bécsben felségárulás vádja alá helyezték, s kötél általi halálra ítélték.
A székely mártírokat: Gálffy Mihályt, sógorát, Török Jánost, a református kollégium vallás-, erkölcs- és földrajztanárát és Horváth Károly földbirtokost, akinek balavásári szőlejében a hazafiak egykor találkoztak, a zokogó nép között állig fölfegyverzett katonák hurcolták Marosvásárhelyen végig, a vesztőhelyre. A részvét jeléül a lakosok, bátran, minden ablakba fehér szalagot tűztek. A Postaréten akasztással végezték ki őket 1854. március 10-én. Tetemüket ott, helyben földelték el, mésszel való leöntésüktől eltekintve, a közhangulat miatt. Gálffy feleségét, Rozáliát szintén halálra ítélte Haynau, az osztrák császár azonban nem engedte nôk kivégzését, így Kufstein várbörtönében, rabságban halt meg.
Mártíromságuk helyén, 1867 után emelt, egyiptomi stílusú emlékoszlopuknál tartják 1990 óta a március 15-i megemlékezéseket. Az oszlopot Jókai emlékverse ékesíti: "Szent hely ez oh vándor! egy nemzet tette e jelt ide leghűbb gyermekei végzetes sírja fölé, aki szabadságban vagy azért meghalni merész, azt hitték, vallák s haltak érette, híven. A törvényes, szabad és független nemzeti állás emlékező szobra legyen, honfi, e drága jel itt! 1874 " Az obeliszket azokban az időkben is mindig friss virág díszítette, amikor ez még veszélyesebb volt az emlékezőkre. Mostanra már csak "a' koszorúk, s virányok" tűnnek el másnapra ... A vers és az oszlop is csak azért maradhatott meg, mert Jókai nem írta bele a 'magyar'szót. Ez vagy azt jelenti, hogy előrelátó volt, vagy azt, és ez a valószínűbb, hogy a forradalom tényleg kozmopolita volt.
Based on work by