Garai László (pszichológus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Garai László (Budapest, 1935. augusztus 29.) pszichológus, közíró, az MTA doktora, Széchenyi-ösztöndíjas egyetemi tanár.

Tartalomjegyzék

1 Életrajza
2 Munkássága
3 Publikációk
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életrajza

A kéttannyelvű Gorkij-iskolában érettségizett (1954); az ELTE-n (filozófia- és pszichológia-szakon) végzett 1959-ben. A pszichológiai tudomány (szociálpszichológia) kandidátusa (1968), MTA doktora (1988), a PTE-n habilitált a közgazdaság-tudomány tanáraként (1998).

Beszél: angolul, franciául és oroszul; olvas: németül és olaszul.

Oktatás: Szovjetunió (előadó-körút a „Nauka”-Társaság szervezésében a specifikusan emberi szükségletekről [1967] majd szeminárium a témáról a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen [1968), Franciaország (a Nizzai Egyetem szociálpszichológia-professzora [1981-1984, 1989 és 1996]), USA (gazdaságpszichológiai szeminárium a Kaliforniai Állami Egyetemen [Bakersfield és San Bernardino, 1990]), Magyarország (11-részes televíziós előadás-sorozat a szociális identitásról [1996], gazdaságpszichológiai tanszék és a gazdaságtani doktori iskola alapító-vezetője [JATE/SzTE, 1994-2005]).

Kutatás: MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa (1964-71), SzUTA Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetének tudományos főmunkatársa (1969-70), MTA Pszichológiai Intézetének tudományos osztályvezetője (1970-78), főmunkatársa (1970-88), tanácsadója (1988-2001), az OTKA gazdaságpszichológiával foglalkozó, szukcesszíve egymásra épülő programjainak / tudományos iskolájának kutatásvezetője / részvevője (1990-2005).

Szervezés: 1970-tól tagja az MTA Pszichológiai Bizottságának (1985-ig), a Tudományos Minősítő Bizottság pszichológiai szakbizottságának (kilépéséig 1973-ban), a Magyar Pszichológiai Társaság Vezetőségének (1980-ig, majd ismét 1988-tól a Társaságból való kilépéséig 1995-ben), vezetője (lemondásáig 1979-ben) az őáltala szervezett Személyiségpszichológiai Osztálynak az MTA Pszichológiai Intézetében. Magyarország képviseletében részt vesz az UNESCO tudományos konferenciáján (Párizs, 1974). Társszervezője két nemzetközi tudományos konferenciának: az Európai Kísérleti Szociálpszichológiai Társaság által rendezett “East-West Meeting”-nek (Visegrád, 1974) és a Gorbacsov-alapítvány által kezdeményezett “A bolsevik típusú totalitariánus struktúrák szívósságának eredete” címűnek (Moszkva, 1993). A tevékenységelméleti kutatásokat koordináló nemzetközi szervezet – ISCRAT – alapító tagja (1986; Bizottságának tagja 1997-ig; III. Kongresszusa főreferátumának előadója). A Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság gazdaságpszichológiai szakosztályának alapítója (1988) és társelnöke (a szakosztály önfeloszlatásáig 1995-ben). Pénzügyminiszter tanácsadó testülete (1991–1994).

[szerkesztés] Munkássága

Kidolgozott és tesztelt – K. Lewin módszertani programjának alapján (amely szerint a fizika példáját követve a pszichológiának is meg kell szabadulnia az arisztotelészi gondolkodásmódtól, felváltva ezt a Galilei-féle gondolati rendszerrel), ill. L. Vigotszkij elméletének keretében (amely szerint a pszichikum szerszám és jel kettősségének mentén szerveződik és működik) – egy olyan alternatív módszertani eljárást, ill. elméleti rendszert, amely lehetővé teszi, hogy interdiszciplinárisan együtt kezeljünk problémákat, melyeket hivatal és megszokás külön illetékességébe sorol pszichológia vagy közgazdaságtan, filozófia vagy agykutatás, politikatudomány vagy kultúra-kutatás egyikének vagy másikának. Így

hozzájárult egy, a természettudomány és a történettudomány szemléletét egyesíteni tudó kétfókuszú pszichológia létesítéséhez;

kísérletet tett egy ilyen pszichológia meta-elméleti megalapozására (Személyiségdinamika és társadalmi lét. Akadémiai Kiadó) K. Marx gazdasági-filozófiai antropológiája mentén;

e kétfókuszú szemléletet alkalmazta a szabadságszükséglet vagy specifikusan emberi alapszükséglet (SEASz) hipotézisében, amely egyszerre magyarázza azt is, ami az ember szükségletstruktúrájában azonos az állatokéval, és azt is, ami megkülönbözteti őt azoktól;

a SEASz hipotézisének alapján értelmezte, ahogyan történelmi tendenciák fellépésével és fennállásával szemben etikai és esztétikai értékek cinikus vagy fanatikus kezelése történik.

A hipotézist továbbfejlesztette elméletté

az értékek alapjaként kezelt szociális identitás kimunkálásáról (Társadalmi azonosság és tudat. Doktori értekezés): egy olyan szociális kategorizációról, amelyben párhuzamos alkotói folyamatban egyszerre generálódik az identitás és egy olyan pszichoszomatikus teljesítmény, amely jelölője a kialakuló identitásnak mint jelöltnek;

diszponáló, ill. indiszponáló hatásról, amelyet az ilyen jelöltek mentén alakulő tulajdonviszonyok a jelölővé lett pszichoszomatikus teljesítményre gyakorolnak (The paradigm of the property relations Social Science Information)

a szociális identitás feldolgozásának paradox szerkezetéről (A szociális kategorizáció paradoxonai).

a szociális identitás idői változatának, a történelmi identitásnak a feldolgozásáról ("...elvegyültem és kiváltam": Televíziós előadássorozat az identitásról. Bp.: Televideó, 1997; Öninterjú. Valóság. 29:3. 1986. 54-65.)

A szociális és a történelmi identitás feldolgozásáról szóló elméletet alkalmazta

egy olyan longitudinális kutatásban, amelyben az ő részvételével Köcski Margit a gyermek beszédteljesítményének kifejlődésétvizsgálta;

a József Attila-kutatásban, felfedezést téve

arról, hogy az a közvetlen hatásában súlytalan három epizód, hogy JA belép a kommunista pártba (1929), onnan kizárják (1934), majd megpróbálják oda visszacsalogatni (1936), miképpen válik végzetes hatásúvá mint kihívás az identitásalakításához;
arról, miképpen nyilvánul meg az identitásalakítás során előálló negatív, majd pozitív paradox identitásszerkezet szellemi alkotásban, életvezetésben és betegségben;
arról az alkotástörténeti furcsaságról, hogy versben egyszer megírt képek, teljes versek, sőt versformák (a szonett) egy idő után módosultan visszatérnek, miképpen nyer magyarázatot, ha a maguk szukcesszivitásában vett teljesítményeket mint identitásjelölőket tekintjük (József Attila identitásai: Alkotáspszichológiai esettanulmány). József Attila pszichológiai tesztjéről.

egy egyszerre mikro- és makroökonómiai vonatkozású gazdaságpszichológia kialakításában, amely

a gazdasági folyamatokban és tranzakciókban a pénzzel egyenlő súlyúvá váló közvetítőként kezeli a társadalmi státus viszonyrendszerében adott, de pszichikusan feldolgozott identitást
az exkluzivitási mérték technikájával az identitás-értéket mérhetővé s a pénzben kifejezett értékekkel kölcsönösen átszámíthatóvá teszi;
a modernizáción belül megkülönböztet egy második modernizációt amely a gazdasági rendszer működésének anyagi feltételeivel együtt immár gyártási folyamatban állítja elő az emberi feltételeket is;

A második modernizáció elméletét – emberi erőforrás termelésének és emberi tőkeként való hasznosulásának szempontját – a huszadik századi jelenségek különböző univerzumának vizsgálatában alkalmazta:

az emberi tőkéről szóló ismert elméletet (Th. Schultz) összefüggésbe hozta a második modernizációnak egy olyan tendenciájával, hogy növekvő mértékben fogyaszt anyagi erőforrást emberi erőforrás termelésének céljából;
a XX. századi totális államokat az emberi erőforrás termelésének műhelyeiként mutatta be (Emberi potenciál mint tőke 158-165);
ennek keretében a "létezett szocializmus" társadalmán belül olyan mélystruktúrát tárt fel, amelynek működéséről azt a sejtést fogalmazta meg, hogy az az emberi tőkével való gazdálkodás, általánosabban pedig egy információgazdálkodás funkcióit látta el;
a mélystruktúra duális (állami és párt-) jellegéről kimutatta, hogyan él tovább a "létező szocializmus" összeomlása után az emberi erőforrás felső szintű gyártásának duális szerkezetében: egy kettős kompetenciát termelő felsőoktatásban.

[szerkesztés] Publikációk

Interdiszciplináris közlemények

köréből

Személyiségdinamika és társadalmi lét (Akadémiai Kiadó, 1969)
Szabadságszükséglet és esztétikum (Akadémiai Kiadó, 1980)
Alkotáspszichológia felé: Esettanulmány József Attiláról – Doktori értekezés (MTA, 1988)
„…kis pénz –> kis foci”? Egy gazdaságpszichológia megalapozása (Magyar Közgazdasági Társaság, 1990)
„…elvegyültem és kiváltam”: Társadalomlélektani esszé az identitásról (T-Twins, 1993 ISBN 963 7977 27 9 )
Quo vadis, tovaris? A modernizáció útjáról és a rajta vándorló emberről, I–II. (Scientia Humana, 1995)
Gazdaságpszichológia: Egyetemi jegyzet (József Attila Tudományegyetem, 1996)
„…elvegyültem és kiváltam”: Televíziós előadássorozat az identitásról, I–II. (Televideó)
Általános gazdaságpszichológia: Egyetemi tankönyv (JATEPress, 1997, ISBN 9634821979)
Emberi potenciál mint tőke: Bevezetés a gazdaságpszichológiába (Aula, 1998)
Sajtópszichológia (társszerző: Popper Péter; Bálint György Újságíró Akadémia, 1998)
Identitásgazdaságtan: Gazdaságpszichológia másképpen (Tas Kiadó, 2003, ISBN 963-206-449-6)
József Attila identitásai: Alkotáspszichológiai esettanulmány (MFFA, 2005, ISBN 963-219-733-X)
Gazdaságpszichológiai tanulmányok az egyetemről (OszK MEK, 2005)
Elméleti pszichológia (OszK MEK, 2005)